Kezdjük egyből azzal, hogy olyan, hogy brit foci, nincs is. Van angol foci, meg skót foci, ezenkívül vannak még az észak-írek és a walesiek is, utóbbi kettő nem olyan nagy futballnemzet, bár az észak-írek most éppen az első helyen állnak a velünk közös Eb-selejtezőcsoportban, és többek között minket is elkalapáltak (na jó, még Pintér Attila szövetségi kapitánykodásának idején, amikor ezt valószínűleg csak az angol könnyűlovasság özvegyeinek sakkszakköre nem tudta volna megcsinálni).

Viszont ha lenne brit foci, annak a legjelentősebb, na jó, egyik legjelentősebb személye egészen biztosan egy Archibald Leitch nevű skót férfi lenne. Nem, soha nem volt gólkirály, sőt, semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy valaha is pályára lépett volna bármilyen skót vagy angol bajnokin. És nem is egy valaha sikeres, csak méltatlanul elfeledett edzőzseni volt, se nem klubalapító vagy tulajdonos, se nem a valaha volt legjobb futballbíró, és még csak nem is legendás orvos, gyúró vagy pályaedző – bár kötve hiszem, hogy lett volna a futball történetében valaha legendás pályaedző.

Pályára viszont lépett, bizonyára nem is egyszer, és több tucat stadionban is.

Archibald Leitch ugyanis építész volt, és csaknem negyven angol, skót és walesi stadion építése fűződik a nevéhez. 1865-ben született, vagyis lényegében egyidős volt a Brit-szigetek labdarúgásával: hétéves korában indult a futball történetének legnagyobb hagyományú kupasorozata, az FA Kupa (amiben az angol mellett a walesi csapatok is részt vehetnek). De ami fontosabb: ugyanabban az évben alakult szülővárosában, Glasgow-ban a később 54-szeres skót bajnok Rangers.

Aztán 23 éves, amikor egyrészt megalakul a város másik legendás csapata, a Celtic, másrészt elindul az első angol bajnoki sorozat (az első bajnok az 1867-ben alapított, máig létező, most épp másodosztályú Preston North End volt). Ez, ha nem akar gyorsan fejszámolni, 1888-ban volt, amikor építészi pályája kezdetén járt Leitch. Már akkoriban is érdekelte a foci, de csak mint nézőt – gyerekkora óta a már említett Rangers volt a kedvence –, szakmai szempontból viszont annyira sem hozta lázba, mint Palvin Barbarát az atomfizika. A diplomája megszerzése után ugyanis ipari ingatlanok építésével kezdett foglalkozni, gyárépületeket tervezett Glasgow-ban és Lanarkshire-ben, köztük Skócia egyetlen, máig műemléki védettséget élvező ipari épületét.

Hogy egy elcsépelt fordulattal éljünk, pályafutása 1899-ben vett gyökeres fordulatot, amikor felkérték, hogy tervezze meg az Ibrox Parkot, amely a Rangers csapatának hazai pályája lett (Ibrox Stadium néven ma is az a pár évvel ezelőtti csődje miatt harmadosztályba taszajtott Rangers otthona). Azt gondolhatnánk, hogy amikor a létesítményben 1902-ben halálos tragédia történt – egy teraszos szerkezet beomlott, 26-an haltak meg –, Leitch stadionépítészi pályafutása akkora pofont kapott, hogy egy hatodosztályú krikettpálya kerítése adta a másikat. De nem: a bizalom töretlen volt iránta.

Annyira, hogy 1939-es haláláig tervezőként szinte minden legendás, patinás, korszakos jelentőségű, satöbbi, satöbbi, satöbbi angol vagy skót focipálya építésében szerepet vállalt. Néhány pályán, például a londoni Croven Cottage-n (ez a korábban Gera Zoltánt is soraiban tudó Fulham otthona) a mai napig látszanak főbb stílusjegyei, például a jellemzően kétszintes lelátók, illetve a tetőszerkezet vagy a felső szint tartóoszlopainak megoldásai (aki a már említett Fulham-pálya utóérzésére kíváncsi, de történetesen nem Londonban van, hanem Budapesten, néhány BKV-jeggyel megtapasztalhatja ezt az érzést Pesterzsébeten, az ESMTK pályáján).

A munkái közül a tényleg csak a legismertebb stadionok listája (zárójelben a város, ahol vannak). Igaz, mára lényegében mindet átépítették, legkésőbb akkor, amikor a felsőbb osztályú angol stadionokban előírták, hogy azokban csak ülőhelyek lehetnek:

• Anfiled (Liverpool) – Liverpool FC
• Highbury (London) – Arsenal (2006-ig)
• Celtic Park (Glasgow) – Celtic FC
• Craven Cottage (London) – Fulham
• Enwood Park (Blackburn) – Blackburn Rovers
• Goodison Park (Liverpool) – Everton FC
• Ibrox Park (Glasgow) – Rangers FC
• Hampden Park (Glasgow) – a skót nemzeti stadion
• Hillsboroguh (Sheffield) – Sheffield Wednesday
• Old Trafford (Manchester) – Manchester United
• Selhurst Park (London) – Crystal Palace
• Stamford Bridge (London) – Chelsea
• Villa Park (Birmingham) – Aston Villa
• West Ham Stadion (London) – West Ham United (1972-ig)
• White Hart Lane (London) – Tottenham

Mint a hevenyészett listából látható, nemcsak az első stadionjában történt baleset, hanem az egyik leghírhedtebb, és egyben az angol sporttörténelemben legnagyobb focitragédia is az ő egyik létesítményéhez kötődik. 1989 áprilisában a Hillsborough-ban játszották a Liverpool-Nottingham FA Kupa-elődöntőt. A meccsre sokkal több liverpooli szurkoló érkezett Sheffieldbe, mint ahányan a stadionba befértek volna a nekik kijelölt szektorokba. A hátulról érkezők folyamatosan passzírozták előre a tömeget, neki a vasrácsoknak. Akik nem tudtak a rácsokon keresztül kimászni ebből a húsdarálóból, azt lényegében halálra taposták – összesen 96-an haltak meg a tragédiában.

Viszont hogy ne csak a tragédiákról beszéljünk. Hozzávetőleges számolgatásom alapján Archibald Leitch ma élő leszármazottai (ha vannak) büszkék lehetnek arra, hogy az ősük által tervezett stadionokban székelő csapatok összesen több mint 80 angol bajnoki címet szerezek (a 116-ból) és több mint 60 FA Kupát nyertek. A bajnoki örökrangsor első öt helyezettjének Leitch-stadion a székhelye (vagyis az Arsenalnak már csak volt 2006-ig, de a londoni csapat azóta se lett bajnok), míg az FA Kupában legeredményesebb tíz csapatból nyolc szintén Leitch-stadionban székel(t).