A pszichiáter, aki megihlette Batwomant
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
1954-ben jelent meg a Seduction of the Innocent (Az ártatlanok megrontása) című könyv, amit a német-amerikai pszichiáter, Fredric Wertham írt. Hogy a könyv tele van tarthatatlan hülyeségekkel, még hagyján: 150 éve még orvosi karriert lehetett építeni olyan szakkönyvekkel, amik azt állították, hogy a néger rabszolgákat azért kell verni, ha szöknek, mert az kiűzi belőlük az elmebetegséget. Miért lepődnénk meg azon, hogy hatvan éve volt olyan pszichiáter, aki Batmanben a homoszexualitás ikonját, Supermanben pedig az Amerika-ellenes fasisztát látta?
A képregényírók pechjére a Seduction of the Innocent megjelenése után, a mű hatására az amerikai kongresszus megalapította a Comics Code Authorityt, ami gyakorlatilag öncenzúrára kényszerítette a képregénykiadókat. (Hja, a mccarthyzmus idején a szabadság földje sem volt annyira vidám hely, mint manapság.) Azzal nem foglalkozott senki, hogy Wertham simán meghamisította a jelentéseket és tanulmányokat, amikre hivatkozott.
A pszichiáter nem fukarkodott a jelzőkkel. Supermanben meglátta a fasisztát, Wonder Womanben a leszbikust, Batmanben és Robinban pedig a homoszexuális párt. A könyvében több képregényjelenetet is kiemelt, és esetenként több bekezdésben taglalta, hogy ez miért rontja meg a gyerekek lelkét. Bár az régre visszanyúló vita, hogy Batman meleg-e, a megkérdezett szerzők azt nyilatkozták, hogy nem. Akármit is gondol egy pszichiáter a testhez simuló bőrruhákról, és a magányos férfiról, aki társává fogadja az árva fiút.
Az ötvenes években viszont a DC azzal próbált védekezni a melegpropaganda-vádak ellen, hogy kitaláltak egy új karaktert. Bob Kane (az eredeti Batman-karakter megalkotója) és Sheldon Moldoff képregényrajzoló Edmond Hamilton történetíróval közösen hozták létre meg Batwoman karakterét, aki 1956-ban tűnt fel először. Létrejöttének egyetlen célja volt: bebizonyítani, hogy Batman nem meleg. A sztori szerint a két hős között idővel érzelmi kapcsolat is kialakult, szóval Batman innentől fogva legfeljebb biszexuális lehetett volna.
Amikor Julius Schwartz 1964-ben átvette a Batman-képregényeket, kiszórta az összes felesleges mellékszereplőt: így tűnt el Batwoman, Batgirl, Bat-Mite és Bat-Hound is a képregények lapjairól. Egy 1985-ös történet, a Végtelen Világok Krízise visszamenőleg átírta a Batman-történelmet: az új felállás szerint Batwoman sosem létezett.
Batwoman csak 2006-ban tűnt fel ismét a DC képregények lapjain. Akkor egy különkiadásban szerepelt, de ezúttal már nem Batman szerelmeként, hanem
Ma sem lehet könnyű pszichiáternek lenni.