1966. január 16-án egy B52-esbombázó indult el az észak-karolinai Seymour Johnson légibázisról, egy akkoriban szokásos, transzatlanti erőfitogtató túrára. Az útvonal az Atlanti-óceánon keresztül vezetett, aztán Gibraltárnál be a Földközi-tengerre, el Olaszország felett, egy kanyar az Adria légterében, az akkori Jugoszlávia, vagyis a keleti blokk határánál, majd haza. Ez jó hosszú út, kétszer is kell tankolni útközben, a levegőben. Minden rendben is ment, egészen a második légi utántöltésig, ami a spanyol partoknál volt esedékes, már a visszaúton, 17-én, reggel 10:30 körül.

A tankergép, egy Boeing KC-135 (ami egyébként egy átalakított Boeing 707-es utasszállító, és a mai napig használja az amerikai légierő, sőt, csak 2040-re tervezi a lecserélését) fel is szállt a dél-spanyolországi légibázisról, szabályosan besorolt a bombázó elé, kitolta a légi utántöltéshez használatos csövet, és várta hogy a B52-es megtankoljon. Hogy ezután pontosan mi történt, azt azóta sem sikerült pontosan rekonstruálni, az biztos, hogy a B52-es kicsit túl gyors volt, a KC-135-ös boom operátora (ő az a szakember, aki a tankolást levezényli, és riadóztat, ha veszélyessé válik a szituáció) nem jelzett, a két gép a spanyol partok felett 9500 méteres magasságban összeütközött. A tankerben berobbant a kerozin, a gép a legénységével együtt azonnal elpusztult. A bombázót darabokra törte a robbanás, a hétfős legénységből hárman meghaltak, négy katonának sikerült kiugrani a zuhanó roncsból ejtőernyővel.

Hopp, el is felejtettük eddig megemlíteni, hogy mi volt még a fedélzeten:

A bombák egy apró halászfalu, Palomares közelében csapódtak be. Egy a Földközi-tengerbe esett, egyet egy folyómederben találtak meg később. Kettő azonban a szárazföldre zuhant, és a becsapódás ereje beindította a bennük levő hagyományos robbanó töltetet. Egy termonukleáris bombát nem olyan egyszerű berobbantani: a fúziós láncreakció elindításához nagy hőmérséklet és nyomás szükséges, amit egy hagyományos robbanótöltet idéz elő, ideális esetben még zuhanás közben. Palomaresnél a földet éréskor robbantak be a töltetek, csak pár hektárnyi területet szórtak be radioaktív sugárzással a bombák, maga az atomrobbanás nem indult be.

A három, szárazföldre esett bombát az amerikaiak hamar meg is találták, a szennyezett földet kiásták, és elszállították, a diplomáciai botrányt elsimították, az éles atombombával járőröző B52-esek programját leállították.

A harmadik bombát, ami a tengerbe esett, 80 napon át keresték (többek között ezt a missziót dolgozza fel a katonai búvárokról szóló Férfibecsület című film Robert de Niroval, Cuba Gooding Jr-ral, és Charlize Theronnal), mire egy helyi halász, bizonyos Franncisco Simó Orts megtalálta. Ilyen esetekben a tengerészeti jog a felfedezett roncs értékének 1-2%-ával jutalmazza a megtalálót, az amerikai védelmi minisztérium pedig a bombákat egyenként 2 milliárd dollárra értékelte. Hogy Orts és a Pentagon milyen jutalomban egyezett meg végül, sosem került nyilvánosságra.