William Griffith Wilson az Anonim Alkoholisták társalapítója volt. Az egymás kölcsönös támogatására épülő csoportok száma mára a százezret is meghaladja; kétmillió alkoholista tartóztatja meg magát az ivástól, pusztán egymás segítségére építve. Az anonimitást szigorúan őrző csoportokban az emberek csak a keresztnevükön emlegették egymást: így lett Wilson minden alkoholista számára Bill W, vagy csak simán Bill.

Bill 1934-ben szakított végleg az itallal. 1955-ig vezette az Anonim Alkoholistákat, utána a kuratóriumra hagyta a szervezet vezetését. Azok, akiken Wilson segített, csak a gyászjelentésekből tudhatták meg a férfi teljes nevét. A Time magazin 1999-ben a XX. század 100 legfontosabb embere közé sorolta Wilsont, a Gyógyítót – csakhogy Wilson távolról sem volt szent életű, feddhetetlen férfi.

Az Anonim Alkoholisták 12 lépcsős programjában a tagok egymásra támaszkodnak, és ezzel a támaszkodással Wilson sokszor vissza is élt: gyakran vitte az ágyába a fiatal, befolyásolható nőket, akik az alkoholfüggőségüktől próbáltak szabadulni. Wilson a szexfüggőségét táplálta fiatal lányokkal. A szexmániája idővel olyan méreteket öltött, hogy az alapítók már a mozgalom sikere miatt kezdtek aggódni.

Miközben Wilson az ivásról átszokott a nőkre és a dohányzásra, egy evangélikus szekta kihasználta a depresszióját, és teljesen a hatalmukba kerítették. Wilson ugyanis depressziós is volt: néha az ágyból sem tudott felkelni, vagy ha mégis, a fejét a tenyerébe hajtva sírt. A felesége, Lois szerint Wilsont hisztériás rohamok és légzési nehézségek is kínozták. Az utóbbi nem meglepő: Wilson többször is megpróbált leszokni a cigarettáról, de sosem sikerült neki. Eleinte a dohány, később már oxigénpalack nélkül nem tudott létezni. Tüdőtágulás és tüdőgyulladás végzett vele 1971-ben.

Egész életében hiányzott neki az ital. A halálos ágyán fekvő Wilson elküldte az egyik asszisztensét, hogy hozzon neki egy pohár whiskyt. A munkatársai azonban tudták, hogy ennek a lépésnek milyen hatása lenne az Anonim Alkoholistákra, mint szervezetre, így nem teljesítették a kérését. Wilson annyira kívánta az italt, hogy gorombává is vált tőle: egy alkalommal felbőszülten ígért felpofozást egy ápolónőnek.

Susan Cheever Wilsonról írt életrajza alapján úgy tűnik, az Anonim Alkoholisták alapítója sohasem szabadult meg a függőségétől, csak éppen nőkkel, rengeteg cigarettával és vallásos szekták agymosásával helyettesítette az alkohol iránt érzett sóvárgását. A halálos ágyán kaphatott volna egy pohár whiskyt – ezt még egy kigyógyult alkoholista sem sajnálná tőle.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!