“A wari civilizáció az időszámítás szerinti 600 és 1000 között virágzott a mai Limát is magába foglaló területen, nagyjából 500 évvel az inka birodalom kialakulása előtt” – írta néhány éve az MTI. Meg azt is, hogy nekik köszönhetjük az első mai értelemben vett városok kialakulását. Az viszont valahogy kimaradt a beszámolókból, hogy az egész mai Perut uraló, csak az inkáknál sokkal rosszabb PR-ral rendelkező nép minden eddig ismert civilizációnál stílusosabban írta ki saját magát a történelemből.

A régészek 2004-ben találták meg a Cerro Baúl nevű hegy tetejére épült wari (vagy spanyolosabban huari) város romjait. A település a Wari Birodalom déli határbázisa volt, itt találkoztak a mai Bolívia területéről, a Titicaca-tó partjáról átnyúló Tiwanaku Birodalommal. A környék fölé magasodó város a rivális birodalom lenyűgözésére is szolgált, ami magyarázhatja, hogy miért erre a rendkívül kevéssé praktikus helyre építkeztek, ahova úgy kellett minden fontos dolgot felhordani a lentebb fekvő területekről.

A warik nagy sörfőző nép voltak, a főzdéik ontották magukból a chichát, vagyis a fűszeres kukoricasört, amire nagy szükség is volt, mert egy-egy jeles alkalomkor elég szépen fogyott is a nedű.

Nem múlhatott el ünnepély rituális lerészegedés nélkül. Addig ittak, amíg össze nem estek, aztán felkeltek, és ittak tovább

– mesélte a feltárást vezető Michael Moseley. És a város utolsó nagy eseményéről is warihoz méltó módon emlékeztek meg a lakók.

Még egy sör és megyünk

Mikor a warik végül elhagyták Caerr Baúlt, a kutatók szerint nem hirtelen ötlettúl vezérelve cselekedtek, hanem előre eltervezett, rituális pusztítást hajtottak végre. Az utolsó adag sört egy hétig főzték, aztán akkora lakomát csaptak, hogy az Andok megremegett bele.

Egy adag egyébként 1800 liter sört jelentett, mindezt a lelelek alapján 28 nemes pusztíthatta el. Egyébként nem aprózták el az ivást: társadalmi rang szerint fogyasztottak, a legfontosabb urak díszes korsói akár két literesek is lehettek. Miután elfogyott a chicha, az utolsó fontosabb épületig felgyújtották a várost, a korsóikat rituálisan a lángok közé hajították, aztán elindultak, és többé vissza se tértek soha.

Máig ismeretlen okokból hagyták el a települést. A civilizációjuk ekkoriban, 1000 körül kezdett hanyatlani, és rövid időn belül minden városukból teljesen eltűntek. A kutatók szerint talán egy hosszú aszály állhatott a hanyatlás hátterében, a gyújtogatással pedig azt akarhatták megakadályozni, hogy mindenféle jöttment népek szentségtelenítsék meg a palotát, a templomot és a sörfőzdét, vagyis a legfontosabb épületeiket.

Érdekes, hogy a leletek alapján a wari sört nemesi származású nők főzték. Ez a hagyomány lehet néhány romos városon kívül az egyetlen örökség, amely máig tovább él. Nemcsak egyes évszázadokkal későbbi inka közösségeknél figyelték meg ugyanezt a hagyományt, de a nyugati kultúráktól eltérően az Andokban manapság is sokkal nagyobb a lerészegedési egyenlőség. A nők arrafelé bármiféle rosszallás nélkül ihatják le magukat ugyanolyan alaposan, mint férfi társaik.