Középső ujj kinyújt, többi ujj ökölbe szorít, alkar felemel - ez a gesztus a világ minden táján a lehető legdurvább sértést jelenti, a mozdulat átnyúlik kultúrákon, nyelveken, nemzeteken. De vajon ki találta ki, és hogyan lett ilyen univerzális? A kultúrantropológusok munkájában az a jó, hogy ilyen izgalmas területeket is kutathatnak.

Ha hiszik, ha nem, a nemzetközi egyujjas jelzést a klasszikus kultúra és művészet őshazájában, az ókori Hellászban kezdték el használni. A régi görögöknél a kinyújtott középső ujj a péniszt szimbolizálta, mellette a behajtott két-két ujj a heréket, a felfelé irányuló mozdulat pedig az anális behatolást. A mozdulat neve, a katapygon is erre utalt. A gesztus egy sor görög színdarabban (jellemzően vígjátékokban) szerepelt, és a legkomolyabb sértésnek számított, amit színpadon még elő lehet adni. Nem volt ismeretlen politikai vitákban sem, feljegyezték például, hogy a híres filozófus, Diogenész bemutatott Démoszthenésznek, a nem kevésbé híres athéni politikusnak. Sok más szokáshoz hasonlóan ezt is átvették később a görögöktől a rómaiak . Ők digitus impudicus nak, vagyis szégyenteljes ujjnak nevezték a mozdulatot, és szintén súlyos sértésnek számított.

A középkorból aránylag kevés feljegyzés maradt fenn a gesztusról. Európa több térségében használták a boszorkányok praktikáinak ellenszereként, konkrétan a szemmel verést lehetett egy egyujjas bemutatással kivédeni a babona szerint. A történetírók megemlékeznek arról is, hogy a százéves háború egyik fontos ütközetében, az Angincourt-i csatában 1415-ben az angol katonák tömegesen mutattak be a franciáknak. Itt a mozdulatnak új variációja született: a mutatóujjat is fel kellett emelni, V alakot formázva, mint a győzelem jelét szokás, csak éppen kézfejjel kifelé. A franciák ugyanis azzal fenyegették az angolokat, hogy a foglyul ejtett katonáknak levágják a mutató- és középső ujjukat, hogy azok ne tudják többé az íjat használni. Az említett ujjak felmutatása ebben a kontextusban fenyegetés volt: megvan az ujjam, tudok nyilazni, és le is lőlek. 

A mozdulat az 1800-as évek végén, olasz bevándorlókkal érkezett meg Amerikába, ahonnan aztán Hollywood felfutásával, és az amerikai popkultúra-export globális hódításával a világ minden sarkába eljutott. Kivéve egyet, ahová úgy általában nem nagyon szoktak eljutni a nyugati dolgok: Észak-Koreába.

Történt ugyanis, hogy 1968-ban, a vietnami háború kellős közepén a USS Pueblo amerikai kutatóhajó véletlenül észak-koreai vizekre sodródott, ahol az észak-koreaiak megtámadták, és foglyul ejtették. A legénység a róluk készített fotókon rejtve, vagy nyíltan, de rendszeresen bemutatott - a fogvatartóiknak pedig azt mondták, a kézmozdulat a hawaii jószerencse jele, és ezt szokás mutatni Amerikában, ha fényképezik az embert. A fotók így abszolút használhatatlanná váltak az észak-koreai propaganda nyugati terjesztésére.