A szovjetek a második világháború befejezése, és a Japánra ledobott két atombomba után valószínűtlen sebességgel zárkóztatták fel a maguk atomprogramját az amerikaiakéhoz. Abban a történészek és a fizikusok is egyetértenek, hogy ez a tudósok mellett nagyon nagy részben azoknak a kémeknek volt köszönhető, akik az amerikaiak szigorúan őrzött titkait kiszivárogtatták, megspórolva ezzel egy csomó kutatás-fejlesztést a szovjeteknek. Az atomkémek közül sokan lebuktak, akadtak, akikről csak évekkel, sőt évtizedekkel a háború után derült ki, hogy szovjet kémek voltak.

Perseus 1943 és 46 között dolgozott a Manhattan-tervben, a legeslegfelsőbb szinteken. A Los Alamos-i központi kutatólaborból, és a fegyverteszteket végző White Sands katonai bázisról egyaránt szivárogtatott ki titkos információkat, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon magas pozícióban dolgozhatott, ha mindkét helyen hozzáfért a legjobban őrzött titkokhoz. Perseus mindig csak beépült szovjet ügynököknek passzolta le az információit, akik szintén nem tudták, hogy kicsoda a szuperkém valójában. Szakértők szerint Perseus munkája legalább egy, de inkább két évet gyorsított a szovjet atomprogramon.

Perseus létezésére 1991-ben szolgáltatott bizonyítékot a KGB, amikor rövid időre részlegesen megnyitotta a történészek előtt az archívumát. Az innen származó információk a szuperkémről egybevágnak azza, amit a Venona-projekt (a hidegháború alatt lefülelt szovjet titkosszolgálati üzenetek dekódolása) tartalmazott egy PERS kódnevű szovjet kémről, aki a Manhattan-terv vezető tudósai közé beférkőzve szivárogtatott ki atomtitkokat.

Egyes történészek máig vitatják, hogy Perseus egyáltalán létezett, vagy csak az oroszok találták ki propagandacélokra. Ebbe a verzióba beleillene, hogy máig egy volt szovjet titkosszolgálati tiszt, Vlagyimir Csikov 1996-os könyve a legrészletesebb publikus forrás Perseus viselt dolgaival kapcsolatban. 1999-ben egy amerikai történész, Jeremy Stone Philip Morrisonnal, az MIT fizikaprofesszorával azonosította Perseust, aki valóban a Manhattan-terv egyik kevésbé ismert kulcsfigurája volt, és mellékesen a világháború előtt nyíltan kommunista-szimpatizáns. Morrison tagadta a vádakat, és némi kölcsönös odamondogatás után Stone visszavonta az állítását.