Marie Curie hagyatéka ugyan látogatható a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban, a tudományos szempontból felbecsülhetetlenül fontos jegyzetek a mai napig veszélyes mértékben sugárszennyezett tárgyaknak számítanak.

Ugyanez igaz tulajdonképpen mindenre, amit a modern fizika anyjaként is ismert, a radioaktív sugárzás természetét kutató tudós személyes tárgya volt az 1900-as évek első három évtizedében. A jegyzetfüzeteket például ólommal bélelt dobozokban őrzik a párizsi Bibliotheque Nationalban, és nem kevés idő kell ahhoz, hogy a tárgyakat anélkül nézhesse meg valaki, hogy védőruhát húzzon, illetve nyilatkozatban fogadja el a dolog veszélyességét: a 226-os rádium-izotóp felezési ideje 1601 év.

Marie (és férje, Pierre) Curie ugyan felfedezte a radioaktivitás jelenségét, de annak pontos egészségügyi hatásairól semmit sem tudott. Pierre ugyan nem ebbe halt bele (1906-ban szenvedett halálos koponyatörést, mikor elgázolta egy lovaskocsi), és Marie is egész hosszú életet élt, de az szinte bizonyos, hogy 67 évesen a folyamatos sugárzás miatt szerzett betegségébe, aplasztikus anémiába halt bele.

Ami mai tudásunkkal egyáltalán nem meglepő, főleg ha azt is tudjuk, hogy a Curie házaspár előszeretettel nézegette a sötétben halványan fénylő radioaktív érceket, amelyekkel dolgoztak. Marie amellett, hogy az első világháborúban a kis-curie-nek becézett hordozható röntgengépekkel dolgozott a sebesültek körül mindenféle védőöltözet nélkül, szinte folyamatosan tartott maga körül veszélyes anyagokat élete során. Kis üvegcsébe zárt izotópokkal a zsebében járt mindenhova, és a dolgozóasztalának fiókjában is volt mindig valamilyen sugárforrás. Curie még élete utolsó éveiben sem fogadta el teljesen, hogy valószínűleg a kutatott anyag az, ami miatt folyamatosan betegeskedett, illetve látását is majdnem teljesen elvesztette.

A mérések szerint nem csak a kutatások során készített jegyzetek, de a laborok és a lakás berendezési tárgyai, még Curie szakácskönyve is jócskán az egészségügyi határérték felett sugároz.