Az 59 éves George Aldrich foglalkozása alighanem a legkülönlegesebb a világon - az a dolga, hogy különféle tárgyakat szagolgasson. Jó, jó, ez önmagában még nem annyira extrém, Mr. Aldrichot azonban egyenesen a NASA fizeti ezért, és az ő orra dönti el, hogy milyen tárgy mehet fel a világűrbe, és minek kell lenn maradnia a Földön. Az űrügynökség White Sands tesztbázisán dolgozik 40 éve, eredetileg tűzoltó volt, de aztán kiderült, hogy különlegesen kifinomult a szaglása, és ezt az űrhajósok általános jó közérzete, ebből fakadóan pedig a küldetésük sikere érdekében is be lehet vetni.

Persze, a büdöset senki sem szereti, csakhogy egy űrállomáson nem olyen egyszerű egy sima ablaknyitásos szellőztetéssel megszabadulni a kellemetlen illatoktól. Mivel aránylag kicsi, és hermetikusan zárt térről van szó, a szagok eloszlatásában csak a szellőzőrendszer légszűrő berendezéseire lehet számítani. Azokra se nagyon: az asztronauták beszámolói szerint egy-egy erősebb illat akár évekig is megmarad az űrállomáson. De annyira, hogy 1976-ban például egy szovjet misszió konkrétan azért hiúsult meg, mert elviselhetetlenül büdös volt a Szojuz-21 űrhajóban.

(Igen, tudjuk mire gondol, és a NASA is gondolt már erre; ki is fejlesztettek egy speciális étrendet az űrhajósoknak, amivel a minimumra tudják szorítani a szellentések okozta kellemetlenségeket. Nem csak a szag miatt probléma ez, hanem azért, mert az emésztőrendszerünkből távozó gáz hidrogént és metánt tartalmaz, ami pedig gyúlékony, és nagyobb mennyiségben veszélyes lehet az űrállomás levegőjében.)

A helyzeten tovább ront, hogy az űrállomás forgása miatt 90 percenként van naplemente a fedélzeten. Ez azt jelenti, hogy minden másfél órában lezajlik egy teljes éjjel-nappal ciklus, a napsütéstől felmelegszik az állomás fala, aztán lehűl. Ez pedig felgyorsítja a benn levő anyagokból egyes vegyületek felszabadulását, ezek pedig, például egy ragasztóanyag vagy egy festék esetében szaghatással is járhatnak.

És itt jön a képbe George orra. A szagspecialista minden, az űrállomásra készülő tárgyat megszagol, az ételeket, ruhákat, még az űrhajósok személyes tárgyait is. A tesztelendő tárgyakat először egy lezárt konténerben három napra 49 fokra hevítik fel, hogy ezzel szimulálják az űrbeli körülményeket. Ezután kiszivattyúzzák a levegőt a tartályból, és ebből vesz szagmintát Aldrich. Az elmúlt 40 évben jó néhányszor élt a vétójogával, a Földön tartott például borotválkozás utáni arcszeszt, egy űrhajósnő sminkkészletét, illetve konténereket rögzítő szíjakat. Az Apollo-14 indulását kis híján el kellett halasztani amiatt, mert George nemet mondott a küldetés kinyomtatott dokumentációira, és az egészet újra kellett csinálni egy másik típusú tintával.

Mivel a szagmester lassan nyugdíjaskorú lesz, az űrügynökség egy ideje már dolgozik a gépi orron, ami helyettesíthetné - de egyelőre kevés sikerrel. Azt meg tudják oldani, hogy szenzorokkal megállapítsák a levegő pontos összetételét, kimutassák a mérgező anyagokat belőle, de a bűz meghatározásához szükség van az emberi orr, agy és szubjektív értékítélet szentháromságára.

Szabadidejében egyébként George Aldrich állandó zsűritag az Amerika Legbüdösebb Tornacipője versenyen.