Gyakori félreértés, hogy a banánokat banánfáról szedik, pedig valójában a banánok közeli rokonai a gyömbér és olyan dísznövények, mint a rózsanád. A banánnövény ráadásul nem fa, hanem a világ legnagyobb lágy szárú, évelő növénye, ami akár hétméteresre is megnő, és hatalmas banánleveleket is növeszt, amelyek majdnem háromméteresre is megnőhetnek.  Az ehető banánok technikailag bogyók, amik nem termelnek érett magokat. Gyökérgumóik és gyökereik több száz évesek is lehetnek. 

Az ehető banánok egyébként a Musa nemzetségből származtathatók, gyümölcsük különbözhet méretben, színben és feszességben, de általában zöldek, sárgák, rozsaszínűek és barnák, amikor érettek, puha húsát keményítőben gazdag héj borítja.

Szinte minden modern ehető, mag nélküli banán két vad fajból származik: a Musa acuminatából és a Musa balbisianából. Összesen ma már 300-1000 közé teszik a különböző banánhibridek számát. A Musa fajai az orientális faunaterületen ((Dél- és Délkelet-Ázsia) és Ausztráliában őshonosak, először valószínűleg Pápua Új-Guineában háziasították őket. Ma már 107 országban termelik, főleg gyümölcséért. Néha szálasanyagáért vagy hogy sört, bort csináljanak belőle.

Amit banánként ismerünk a Amerikában és Európában, az a Cavendish-csoport banánja (ezek édes desszertbanánok), míg máshol a feszesebb, keményebb banánokat termesztik, amiket főzőbanánnak (plantainnak) hívnak. A felosztás ráadásul nehézkes, mert sok ázsiai országban többfélét is fogyasztanak.

Ha ez nem lenne elég, a banán szót használják a növényre is, amely a gyümölcsöt előállítja, amit mi hívunk növénynek.