Elsötétült az ég Jézus kereszthalálakor, legalábbis Máté, Márk és Lukács evangéliuma szerint. Egészen pontosan hat és kilenc óra között borult teljes sötétség a világra. Történészek és csillagászok jártak utána annak, milyen természeti jelenséget jegyezhettek fel a Bibliában, történt-e napfogyatkozás az időszámításunk utáni években.

A legrégebbi utalást Márk evangéliumában találjuk a sötétségre, de ez is jóval Jézus halála után, nagyjából 65-70-ben keletkezett. Az ennél is későbbi Máté és Lukács evangéliuma Márkét használta forrásként. Az evangéliumok így írnak erről:

Máté evangéliuma:

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

Márk evangéliuma:

Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig.

Lukács evangéliuma:

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.

Úgy tűnhet, hogy Lukács konkrétan egy napfogyatkozást írt le azzal, hogy a „nap elsötétedett”. Az apokrif iratokban is megjelenik a jelenség, a második században keletkezett Péter evangéliumában még a bárányokról is írnak, akik azt hiszik éjszaka lett. A még később keletkezett Nikodémosz evangéliumában Pilátus és a felesége aggódott a sötétség miatt, és az eléjük vezetett júdeaiak magyarázták el nekik, hogy ez csak egy egyszerű napfogyatkozás.

A bibliai forrásokon kívül azonban nem említik a napfogyatkozást semmilyen történelmi iratban. Egészen a felvilágosodásig a keresztények úgy hivatkoznak erre az eseményre, mint bizonyítékra Jézus isteni voltára. Ezzel vágtak vissza azoknak, akik szerint Jézus nem volt isten.

A középkorban egyértelműen csodaként tekintettek a sötétségre, hiszen egy Napfogyatkozás nem is tarthat három órán keresztül, a Napot csak néhány percig takarja el teljesen a Hold.

A csillagászok persze utánajártak annak, hogy Jézus halála körüli években volt-e napfogyatkozás. És kiderült, hogy igen. Jeruzsálemtől északra megfigyelhető volt a 29. november 24-i napfogyatkozás délelőtt 11:05-kor. Ez azonban sehogy nem vág össze a bibliai történettel, hogy Jézust húsvétkor feszítették volna keresztre.

1983-ban Colin Humphreys brit fizikus felvetette, hogy akár holdfogyatkozás is okozhatta a sötétséget. Számításai szerint 33. április 3-án volt is egy holdfogyatkozás. Bradley Schaefer csillagász azonban rámutat arra, hogy ez a holdfogyatkozás valószínűleg nem volt látható a nappali órákban és nem is okozhatott olyan sötétséget, amilyet a Bibliában említenek.

Az évszázadok alatt egyszerűbb magyarázatok is születtek a sötétségre. Lehetett egy szokatlanul erős napkitörés, masszív felhőtakaró, vulkánkitörés utóhatása vagy egy óriási homokvihar.

A legelfogadottabb magyarázat szerint a szinoptikusok ki akarták emelni Jézus halálának jelentőségét, ezért írták azt, hogy még a Nap is elbújt. Valószínűleg Márk is képletesen fogalmazott, G. B. Caird és Joseph Fitzmyer híres teológusok és bibliakutatók szerint sem szó szerint értette a sötétséget.