Kétszer nem csap ugyanoda a villám, tartja a mondás. Kivéve a venezuelai Catatumbo folyónál, ahol gyakorlatilag folyamatos a villámlás. És ez így megy több száz éve.

A Catatumbo folyó és a Maracaibo tó mocsaras találkozásánál olyan erőteljes és állandó a villámlás, hogy a Föld legnagyobb ózongenerátoraként tartják számon. A villámlást óriásvihar okozza. Az év 365 napjából 160-on villámlik, naponta több mint tíz órán keresztül. Az sem ritka, hogy óránként 280 villám csap le.

A mocsaras Maracaibo tavat három oldalról veszi körbe hegy, az onnan lezúduló hideg szél találkozik a tó feletti melegebb és párásabb levegővel, ez pedig kiváltja az abban lévő részecskék ionizációját.

A jelenség szinte folyamatos villámlást okoz, amely többnyire a több kilométer magas felhők belsejében zajlik. A beszámolók szerint a tó déli és középső részénél még éjszaka is lehet olvasni a villámlás mellett.

A Catatumbo-villámok a költészetben is megjelennek, Lope de Vega spanyol költő La Dragontea című epikus költeményében ír róla. Ez egyébként a spanyol flottát szétverő Francis Drake-ről szól.