Van kéznél egy kis aprópénz? Vegye elő, és szagolja meg, aztán az ujját is, amivel az érmét megfogta! Mit érzett? Jellegzetes, semmivel nem összetéveszthető, fémes illatot - gondolja ön. Pedig valójában ez az illat egyáltalán nem fémes, nem a fémből jön, nincs is benne fémrészecske semmilyen formában. Na de akkor mit érzett? Legyen erős: az illat valójában az ön bőréből jött, a pénznek pedig – ahogy Vespasianus római császár híres mondása is tartja – nincsen szaga.

A szaglás a tudomány számára legnehezebben megfogható, kutatható és leírható érzékszervünk, csak nemrég sikerült a genetikai hátterét megfejteni (és ez rögtön Nobel-díjat is ért két amerikai kutatónak). Hogy mi az az illat, amit a "fémes szag" kifejezéssel írunk le, és amit fémtárgyakon, illetve fémtárgyak érintése után a kezünkön érzünk, csak 2006-ban sikerült, több éves kutatómunka árán megfejteni. Hogy magának a fémnek nincsen semmilyen illata, azt aránylag hamar bizonyították, ahogy azt is, hogy onnantól kezdve viszont van, hogy hozzáérünk. Amerikai kutatók csapdába ejtették az ominózus illatot, és kielemezték a tartalmát – kiderült, hogy egyáltalán nincs benne fémrészecske. De akkor mi van benne, és az hogy kerül oda? Erre egy német kutató jött rá 2006-ban, tanulmányát az egyik legrangosabb tudományos szaklap, a Nature is közlésre érdemesnek tartotta.

Amikor hozzáérünk egy fémtárgyhoz, a bőrünkön levő olajszerű anyag reakcióba lép a fém részecskéivel (kicsit tudományosabban: a fém oxidálja a lipideket), eközben pedig aldehidek és ketonok szabadulnak fel. Ezek jellegzetes, szúrós szagú anyagok, az aldehidek közé tartozik például a tartósításra használt formaldehid, a ketonok közül pedig az aceton (népi nevén körömlakklemosó) a legismertebb. Ugyan kis mennyiség képződik belőlük, az illatuk annyira intenzív, hogy még így is érződik. Az illatanyagok a bőrünkön jönnek létre, így a fémesnek aposztrofált illat valójában testszag. De nyilván rátapad belőlük valamennyi a fémre is az érintéssel, ezért a kezünkön és a fémpénzen (vagy kulcson, evőeszközön, szinte bármilyen fémtárgyon) egyaránt érezhető marad egy darabig.

Ugyanez a folyamat az oka annak is, hogy néha fémes ízűnek érezzük az ivóvizet: ilyenkor az történik, hogy a vízben minimális mennyiségben jelen levő fémrészecskék (tipikusan rozsda formájában, ami magából a vízvezetékből származik) lépnek reakcióba a szintén a vízbe került szerves anyagokkal, és így szabadulnak fel aldehidek és ketonok.