A nigériai levelél az egyik legismertebb internetes bűncselekmény, 419-es átverésként is ismerik. Több fajtája létezik, de a lényege, hogy egy magánszemély egy a célpontnak küld egy emailt (régebben faxot, postai levelet), amelyben valamilyen segítségért cserébe jókora haszonnal kecsegteti.

Tipikus nigériai levél például, hogy egy banki vagy kormányzati tisztviselő tudomására jut, hogy nagy mennyiségű aranyat/aranyrudat/gyémántot rejtettek el külföldi számlákon vagy bankokban. Tulajdonosa nincs a vagyonnak, mert repülőgépbalesetben meghalt/halálos beteg/külföldre menekült, és természetesen örökös sincs. A címzett segítségét kéri a vagyon megszerzésében, ezért 20-30-40 százalékos részesedést ígér. Ha választ kap a csaló valakitől, jön a következő lépés, váratlan akadályok leküzdésére pénzt kér, ilyenkor szokták a hamis számlákat, iratokat mellékelni. Ha fizet a címzett, ráfázik, a nigériai levél feladója eltűnik a pénzével együtt.

A 419-es átverés legnagyobb formátumú képviselője Emmanuel Nwude volt, aki egy egész repülőteret adott el hiszékeny ügyfelének. Emmanuel Nwude valóban banktisztviselő volt, a Union Bank of Nigeriának dolgozott mindaddig, míg a jobban fizető átverés-bizniszre adta volna fejét.

Nwude a Nigériai Nemzeti Bank egyik vezetőjének, Paul Ogwumának adta ki magát és sikeresen rávett egy brazil üzletembert, Nelson Sakaguchit, a Sao Paolo-i Banco Noroeste igazgatóját, hogy fektessen pénzt egy épülő repülőtérbe. Cserébe tízmillió dollárnyi jutalékot kínált neki.

Sakaguchi 1995-98 között összesen 242 millió dollárt utalt át az áligazgatónak a természetesen nem létező repülőtér projektjére (persze az ígért megtérülés is egyre magasabb lett), ebből 191 millió dollárt készpénzben, a maradékot különböző részvényekben. A csalásra 1997 végén jöttek rá, amikor a Noroeste bankot megvette a spanyol Santander bank. A Santander képviselője egy értekezleten rákérdezett arra, hogy miért utaltak ekkora összeget (a bank értékének kétötödét!) egy kajmán-szigeteki számlára.

A kérdést vizsgálat követte, amely később több országra kiterjedt, végül a Noroeste bank tulajdonosai nyúltak a zsebükbe és fizették be a kasszába a kicsalt összeget annak érdekében, hogy a Santander tényleg megvegye a bankot. A Noroeste végül 2001-ben tönkrement.

Érdekesség, hogy mindezek miatt Emmanuel Nwudét és társait nem vették elő azonnal Nigériában. Éveknek kellett eltelnie, míg letartóztatták őket és vádat emeltek ellenük. A per sem volt zökkenőmentes, a vádlottak többször próbálták megvesztegetni a bírákat, az esküdteket és mindenkit, akinek köze volt az ügyükhöz. Végül a brazilok vallomásai után bűnösnek vallották magukat, hátha a beismerésükkel enyhítik a büntetést. Nwude végül 25 évet kapott, lefoglalták a vagyonát és tízmillió dollárra büntették. Mindez az ellopott pénznek a felét sem fedezte.

2006-ban szabadult, és első dolga volt viszontperelni az államot, mondván, jogtalanul koboztak el tőle ingatlanokat és egyéb vagyontárgyakat, amiket még a bűncselekmény előtt, becsületes úton szerzett. A bíróság egészen elképesztő módon igazat adott neki, és vissza is kapott nagyjából 50 millió dollárnyit a vagyonából. Az oda-vissza fellebbezésekkel és újratárgyalásokkal egyébként a per a mai napig tart.