Az első magas sarkú cipőket a perzsa lovas harcosoknak készítették a kilencedik század környékén, és azért volt praktikus viselet a lovasoknak, mert harc közben nem csúszott ki a lábuk a kengyelből. Akkor is stabilan kellett állniuk a nyeregben, amikor felegyenesedve nyilazták az ellenséget.

Európában akkor terjedt el ez a cipőfajta, amikor 1599-ben egy perzsa küldöttség járt itt, hogy segítséget kérjenek a nyugati királyoktól az Ottomán Birodalom legyőzéséhez. A perzsa kultúra iránti őrület a tetőfokára hágott, mindent lemásoltak, aminek köze volt a perzsákhoz. A magassarkú cipőt is.

Mint minden divathóbort, először ez is az arisztokrácia körében terjedt el. Egy időben egyenesen társadalmi szimbólum volt, hiszen még magasabbá tette a férfiakat. Igaz, a 17. századi Európa sáros és koszos utcáin ezeknek a cipőknek semmi gyakorlati hasznuk nem volt, sőt hasznavehetetlennek bizonyultak – de pont ez volt a lényeg, a legjobb módja megmutatni, hogy valaki magasabb rangú, nem kell a sárban mászkálnia. 

Igazán divatossá azonban XIV. Lajos francia király tette a magassarkút. A Napkirály alacsony volt, csak 162 centiméter, és ezt nehezen viselte. Emiatt tíz centiméteres sarkú cipőket kezdett hordani, amelyekre valamilyen csatajelenetet festettek.

Később jött az ötlet, hogy piros sarkú cipőkben járjon. Ez annyira megtetszett neki, hogy megtiltotta alattvalóinak a piros sarkú cipők viseletét, csak legközelebbi kegyencei osztozhattak e kitüntetésben. Így elég volt csak egy pillantást vetni az udvaroncok cipőjének sarkára, máris lehetett tudni, mennyire áll közel a királyhoz.

A nők is ekkortájt kezdtek el magassarkút hordani. Ez része volt annak a folyamatnak, hogy a nők elkezdtek a férfiakhoz hasonló ruhákat hordani. Hozzátesszük, ez nem volt annyira nehéz, hiszen az akkori férfidivat erősen feminin volt. Az arisztokrácia harisnyát, csipkéket hordott, parókát viseltek és erősen púderezték magukat.

Mint ahogyan az lenni szokott, egy idő után az alacsonyabb rangúak is elkezdték követni az arisztokrácia divathóbortjait. Az arisztokrácia úgy felelt a magassarkú hódítására a szegényebbek körében, hogy még magasabb sarkakat gyártattak. Ekkor kezdték el megkülönböztetni egymástól a női és a férfi magassarkú cipőket, a női cipők sarka vékonyabb volt.

A férfiaknál a 18. századra kopott ki a magassarkú cipők viselete. Jellemző, hogy a gyakran lovagló cowboyoknál továbbra is megmaradt a viselet, de néhány extrémebb kivételtől eltekintve ez a nők kiváltsága maradt. Később a nők sem hordtak magassarkút, egyszerűen nem volt praktikus és kényelmes viselet a saras és kövezett utcákon. A 19. század közepén jött vissza a divatba a fényképezés feltalálásával. A fényképészek modernnek gondolt magassarkú cipőkben ábrázolták modelljeiket és ez sok követőre lelt. Azóta a magassarkú cipő jön-megy a divatban, a hatvanas években például az alacsony sarkú cipőket preferálták, a nyolcvanas-kilencvenes években azonban visszatértek a sarkak.