Régóta foglalkoztatja az emberiséget, hogy mi történne és mi a teendő olyankor, ha egy durva külső vagy belső sokk szinte nullára vágná az emberiséget. 

Nyilván sok függ attól, hogy pontosan hogyan fog kinézni az a bizonyos erős sokk, és egy közepesen gyors lefolyású zombijárvány alapjaiban különbözhet egy űrlény-atom-robottámadástól. De alapjáraton azt feltételezhetjük, hogy az eredményeképpen drasztikusan csökkenne a létszámunk, felbomlana a rend, tönkremenne a fejlett infrastruktúra döntő része, értéktelenné válna az addigi pénz és az elérhető erőforrások is nagyon megfogyatkoznának. 

Esetleg még a szabadban is nagyságrendileg több ragadozó lesne ránk, mint most, amikor gyakorlatilag semennyi. 

Azt is fel lehet tenni, hogy ha nagyon kevés az életben maradáshoz szükséges erőforrás, akkor a megmaradt emberek közt nagyobb lesz a verseny értük. Ez a káoszban csak azt jelenti, hogy az erősebb erőszakkal is elveszi majd a gyengébbtől. 

Az országúti harcosok

A látványos filmekben és videojátékokban azok élnek túl hosszabb ideig, akik ügyesen el tudnak bújni az utolsó pillanatban, gyorsan tudnak futni és hamar kerítenek maguknak fegyvereket. Majd bezárkóznak az erődjükbe, a plázába, a kocsmába, a fallal elkerített városba vagy akárhova. Esetleg elkezdenek le-fel autózni még több benzinért, használható tárgyakért vagy még információkért.

Ha valaki erre készül, akkor nem árt, ha sokat edz, miközben fegyvereket, terepjárót, túraholmikat, konzerveket és minél frissebb gyógyszereket kell tartania azokon a helyeken, ahol nap közben sok időt tölt. Netán óvóhelyet is építhet a kertje végébe vagy a pincébe.

A valóság azonban sokkal unalmasabbnak várható. Aki bekészletez, attól maximum el fogják venni, mert a mostani tudásunk alapján egyrészt nem ezek a kritikus erőforrások, másrészt nem a fegyverek minősége vagy a rátermettség dönt ilyen helyzetben. 

Inni kéne

Az ember elég hamar, nagyjából három napon belül meghal, ha nem jut vízhez. A tiszta levegő után ez a legkritikusabb erőforrás ilyenkor. Egy darabig biztos be lehet osztani a megmaradt ásványvizeket, üdítőket vagy egyebeket, de biztosan nagyon hamar új, tiszta vízforrás után kell nézni. 

Ugyanúgy jellemzően elég hamar meghalhatnak azok is, akik szennyezett vízhez jutnak csak hozzá, erre friss példa mondjuk a Haiti földrengés utáni  kolerajárvány. Szóval, ha nincs havas tél vagy nagyon esős időszak, akkor minél hamarabb olyan helyre kell igyekeznünk ahol nagy eséllyel lesz mindig tiszta víz. Budapestről például a Szentendrei-sziget parti szűrésű vize tűnik a legalkalmasabbnak, innen látják el térség döntő részét vízzel, amit már eleve megszűr a kavicsos homok.

Pillanatnyilag elég sok vizet fogyasztunk mindenfélére, átlagosan naponta 100 liter körüli mennyiséget használ el egy magyar. 

Isten megsegít

Hiába várjuk harcművészetekben kiképezve és állig felfegyverezve a pincénkben a támadást, ha kinn több száz fegyvertelen és gyenge ember csak arra vár, hogy elaludjunk. 

Az emberek erőforrásokért vívott harcait jellemzően nem azok nyerték, akiknek jobb fegyvereik voltak vagy felkészültebb harcosok, hanem akiknek több barátjuk volt. A több alatt persze épeszű, megbízható embereket kell érteni. A War Nerd alapján Hannibáltól a Wehrmacht kudarcáig a háborúink azt jelzik, hogy a sok megbízható szövetségessel bíró csoportok rendre legyőzik a kisebb, és akár kezdetben jobb hadseregeket.

Vagy egy ismertebb példán megnézve: a szociális és gazdasági hálózatkutatás egyik nagyágyúja, Jackson a Medici-család felemelkedését is ahhoz köti, hogy központibb szerepet tudtak betölteni a firenzei politikai csoportok hálózatában, mint bármely riválisuk.

Egyebek mellett ők sokkal koncentráltabban házasították a családtagjaikat Firenzén belül, mint az ellenlábasaik. Ezáltal, amikor konfrontációra került végül a sor, akkor a szociálisan sokkal inkább beágyazott család jóval nagyobb erőket tudott összesen megmozdítani. Az eredmény egy három évszázados dinasztia és Európa leggazdagabb családja lett.

Szóval barátokat kell mozgósítani. Ha nincs áram, akkor viszont nem lesz majd "Zombikárosultak Csoportja" vagy "Atomtámadást Túlélők Klubja (betelt!)" a Facebookon, szóval a meglévő megbízható barátokból lehet csak gazdálkodni.   

Egy átlagos ember barátai száma korlátos, hiszen nem fog tudni mindenkivel sok időt tölteni, és az is valószínű, hogy egy jó részük a világ más részén lesz épp.  Ha nincs helyben kiugróan sok barátunk, akkor kell más, ami legalább annyira megbízható. Erre célra egy kellően elhivatott és népszerű bélyeggyűjtő kör is jó lehet vagy egy bűnszervezet, de például a vallási csoportok különösen alkalmasnak néznek ki. Ritka ugyanis, hogy a csoport legmélyebb normáinak betartása fontosabb legyen az ember életénél is, márpedig az igazi hívőknek ez cél. A nagyobb egyházak tagjai pedig szinte mindenhol fellelhetőek, általában még viszonylag sokan is vannak, bárkit befogadnak, és nemzetközileg is össze tudnak tartani.

56 nappal később, avagy az óvodai rendszer megszervezése 

De ez az egész sajnos nem túl izgalmas. Senki nem csinálna filmet abból, hogy egy vallási csoport elfoglalja a kutakat, pár hét alatt börtönbe zárja az elégedetlenkedő pár fős csapatokat, aztán megszervezi a korábbi intézményeket és lassan visszaállítja a korábbi államformát. Szeretjük beleélni magunkat abba, hogy a világvége után majd azt csinálunk, amit akarunk. De várhatóan a világnak sose lesz ilyen vége. 

És végül azt is könnyű belátni, hogy minél durvább az emlegetett világvége-sokk, annál valószínűbb, hogy rögtön belehalunk mi is. Úgyhogy ténylegesen készülni a túlélés utáni időre nagyjából annyira hasznos, mint ha folyton luxusjachtok ár-érték arányát böngésznénk arra az esetre, hogy ha hirtelen dollármilliárdosokká válnánk.