Az ember az egyetlen főemlős, amelynél a nősténynek a szoptatási időszakon kívül is telt keblei vannak. Ez a legtöbb tudós szerint evolúciós trükk a férfi elcsábítására: a mindig duzzadt mell jelzi, hogy a viselője képes az utód táplálására, hiába zsír pótolja az anyatejet ilyenkor.

Egy másik lehetőség, hogy a mell nem biológiai szemfényvesztés, hanem a nő valódi rátermettségét mutatja: egyrészt képes a tápláló és energiát adó zsír tárolására, másrészt termékeny korban van, hiszen kisebb mellű kislányok még nem, a szintén kevésbé kerek mellű idős nők pedig már nem képesek az utódnemzésre.

Ezzel rokon egy másik elmélet, amely azt próbálja magyarázni, hogyan maradhatott fenn egy ilyen zavaró, folyton a nő útjába kerülő szerv. Ez az elképzelés a hátrányelvvel magyarázza ezt, amely azt mondja, hogy a kommunikáció őszinteségét a kommunikáció során használt szignálok költsége garantálja. Magyarul a nő dús keble őszinte jele az egészségességének, ezt a jelzést pedig az hitelesíti, hogy még a nagy mellekkel járó kellemetlenséget is vállalja érte – hasonlóan a hím páva díszes, de cseppet sem praktikus faroktollához.

Egy kevésbé elterjedt elképzelés szerint a női mellek az ember felegyenesedésével párhuzamosan kezdtek el kikerekedni, ugyanúgy, ahogy a medence megdőlésével fokozatosan előbbre tolódott a hüvely is. Ezek a változások együttesen arra ösztönözték őseinket, hogy egymással szembefordulva párosodjanak, ellentétben a többi emberszabásúval, ahol a hím általában hátulról közelít. Eszerint az elmélet szerint a kerek mell a háttal szexelés hasonlóan kerek tartozékának, a fenéknek a pótlására szolgál.

Larry Young, az Emory Egyetem pszichológusa mást gondol a kérdésről. Szerinte az evolúció egy ősi idegi áramkör lehetőségeit használta ki , amely eredetileg az anya és a csecsemő közötti kötelék erősítését szolgálja, amikor a szoptatás során a baba stimulálja a mellbimbót, és az anya agyában oxitocin szabadul fel.

Azonban nemcsak a baba és a mama közötti kapcsolatot fűzi szorosabbá az oxitocin. Ugyanez a mechanizmus lép életbe akkor is, amikor a férfi és nő közötti kötelék szorul erősítésre, vagyis szexnél. Young szerint az evolúció azért szerettette meg a női mellet a férfival, mert a mell szexuális stimulálása fokozza a női vágyat és a partner iránti kötődést, vagyis előnyt jelent a szaporodni vágyó férfinak.

Young szerint annak, hogy ez más szoptató emlősöknél nem alakult ki, egyrészt az lehet az oka, hogy velünk ellentétben a 97 százalékuk nem monogám kapcsolatokban él, vagyis kevésbé szükséges a párzó partnerek közötti kötelék kialakulása. Másrészt a már említett frontális szexpozíció jobban kedvez a mell stimulálásának, mint más fajok fordított alapállása.

Young kritizálja a korábbi elméleteket. Szerinte az, hogy a telt keblek a hatékonyabb táplálás ígéretét hordoznák, ott bukik meg, hogy “a sperma olcsó”, vagyis a petesejthez képest olyan bőséggel áll rendelkezésre, hogy a férfi kevésbé szorul válogatásra a szétszórásában, a monogám kötődéshez viszont nagyobb érdeke fűződik.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)