Emlékszem, hogy kis piros szoknyát hordtam

– mondta a BBC műsorában a 24 éves Johnny, akit akkoriban még Felecitiának hívtak. Nem azért, mert ilyen rossz volt a szülei humora, hanem mert hétéves koráig nem nőtt pénisze, ezért azt hitték, lány. És neki még egészen szerencséje volt ezzel a korai átalakulással.

Az világszerte megszokott, hogy a tinédzserkor elején a testünk változáson megy át: megjelenik a testszőrzet, a fiúk hangja mutálni kezd, és hasonlók. Az viszont csak egy ritka genetikai rendellenességgel született gyerekeknél fordul elő, hogy a nemi szervük is ekkor fejlődik ki. A rendellenességet az okozza, hogy a magzat szervezetéből hiányzik az 5-alfa-reduktáz nevű enzim, amely normális esetben a dihidrotesztoszteron (DHT) termelődéséért felel. Mivel a DHT kulcsszerepet játszana abban, hogy a férfi nemi szerv már a méhben, nyolc hetes korban kialakuljon, a megszülető babát ennek hiányában gyakran lánynak nézik, és csak a kamaszkor tesztonteronlökete hozza el a pénisznövekedés és az igazság pillanatát.

Salinasban, a Dominikai Köztársaság egy eldugott kis falujában viszont olyannyira nem ritka ez a jelenség, hogy a helyiek már szinte meg se lepődnek a “kislányok” átalakulásán. Csak úgy hívják az ilyen gyerekeket, hogy Guevedoce, ami nagyjából annyit is jelent, hogy “pénisz 12 évesen”; vagy “Machihembra”, vagyis “először nő, aztán férfi”. A faluban nagyjából minden kilencvenből egy gyerek születik így.

Valójában az így született gyerekek sose lányok, hiszen a legtöbb más, kevésbé látványos tekintetben fiúként fejlődnek, és többnyire az identitásuk is ehhez igazodik. Johnny például arról beszélt a BBC dokumentumfilmjében, hogy sose szerette a szoknyát és a lányos játékokat, mindig inkább a fiúkkal akart játszani. Felnőttkorban ezek a férfiak nagyjából ugyanolyanok, mintha világéletükben pénisszel éltek volna, bár legtöbbjüknek az átalakulás után is kevesebb a fanszőrzete és kisebb a prosztatája. Többen közülük viszont nem is változtatják meg a jól bejáratott nevüket, inkább férfiként is női névvel élnek tovább.

A jelenséget először Julianne Imperato-McGinley, a Cornell Egyetem endokrinológusa figyelte meg a hetvenes években, amikor a Domikai Köztársaságba utazott, hogy utána járjon a “fiúvá változó lányok” furcsa pletykájának. A ritka állapot azért maradhatott fent generációkon át ilyen koncentráltan, mert Salinas lakói még ma is viszonylag elzártan élnek a külvilágtól. Később a világ néhány más szegletében is találkoztak a rendellenességgel, de míg a dominikaiak közös ünneplést kerekítenek a gyerekek átalakulása köré, Pápua Új-Guineában a társadalom megveti a hasonló sorsú gyerekeket.

Azon túl, hogy orvostörténeti érdekesség, a rendellenesség felfedezéséből gyakorlati haszon is származott, ami jóval szélesebb kört érint, mint maga az enzimhiány. Egy gyógyszergyártó cég ennek a mintájára fejlesztette ki a finaszterid nevű hatóanyagot, amely direkt gátolja az 5-alfa-reduktáz termelődését, ezért széles körben használják a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás és a kopaszodás ellen.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)