A detroiti Henry Ford múzeum egyik legfurább kiállítási darabja egy lepecsételt, üres kémcső, ami a felirata szerint - igaz, egy kérdőjellel a végén - a híres feltaláló, Thomas Edison utolsó leheletét, és egyes hitrendszerek szerint ezzel együtt a lelkét őrzi. De vajon hogyan került oda, és mi volt a célja a megőrzésével a milliárdos autógyárosnak?

Ford és Edison jóbarátok voltak, az iparmágnás egyfajta mentorként tekintett a 16 évvel idősebb, legendás feltalálóra, onnantól kezdve hogy tőle kapta az első munkáját mérnökként az Edison Illumination Company lámpagyárban. A barátság akkor is megmaradt, amikor Ford elindította és világsikerre vitte az autógyárát; együtt jártak nyaralni, együtt vettek házat Floridában, sőt, amikor Edison idős korára tolószékbe kényszerült, Ford speciális kerekesszékeket gyártatott neki és saját magának is, amelyekkel tolószékes versenyeket rendeztek. A feltaláló 1931-ben halt meg, 84 évesen, a cukorbetegsége súlyos szövődményeiben.

A legenda szerint Ford hitt abban, hogy a halott utolsó leheletével a lelke is távozik, és meggyőzte Edison fiát, aki a haldokló apja mellett virrasztott, hogy egy kémcsőben fogja fel Edison utolsó leheletét, és zárja le, hogy az így csapdába esett lélekből valamikor a jövő tudósai majd fel tudják támasztani Edisont.

A valóság ennél kicsit prózaibb.

1951-ben, Ford feleségének halála után az iparmágnás személyes holmijait a házukból a Henry Ford múzeumba szállították át. Ekkor bukkant fel a kémcső egy dobozban, amiben egyébként Edison személyes tárgyai, ruhái voltak. Mivel Ford ekkor már négy éve halott volt, nem volt kitől megkérdezni, mi van a lezárt üvegcsében, így az egy raktárba került, és mindenki el is feledkezett róla. 1978-ban kezdett el terjedni az előző bekezdésben taglalt legenda a feltaláló utolsó leheletéről, de akkor már a történetben szereplő ifjabb Edison sem élt, hogy megerősítse, vagy megcáfolja azt. (Egyébként Charles Edison szép karriert futott be, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke, később pedig New Jersey állam kormányzója lett.)

1980-ban aztán felbukkant egy levél Charles Edisontól, amiben megmagyarázza az egész történetet. Ebben azt írja, hogy az apja halálos ágya melletti asztalon üres kémcsövek hevertek, mivel Edison tudományos érdeklődése az utolsó éveiben a kémia felé fordult. Miután a feltaláló meghalt, a fia megkérte az orvosát, hogy pecsételje le a kémcsöveket, majd azokat Edison legközelebbi barátainak ajándékozta, az apja életének szimbólumaként. Utolsó leheletről, lélekről egy szót sem ejt a levélben. Így került az egyik kémcső jelképes ajándékként Henry Fordhoz, aki a személyes holmijai között őrizte egészen a haláláig. Az üvegcsét sosem bontották fel, sosem vizsgálták meg a tartalmát, de a múzeum egyik legnépszerűbb kiállítási tárgya a mai napig.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)