Remélem legóra lépsz – ez olyan ismert átok, hogy mémmé vált. Még YouTube-on is videók százain figyelhetjük meg részletesen mások szenvedését, ahogy legókockákra lépnek. De miért okoznak ekkora fájdalmat a szerteszét hagyott apró játékok? És hogy lehet az, hogy a gyerekeknek nem fáj, amikor legóra lépnek?

Egészen összetett problémáról van szó. Először is, a lábfej nagyon érzékeny testrész, nagyon sok ott az idegvégződés. A perifériás idegrendszernek ezen része folyamatosan küldi az információt az agynak mozgással, egyensúlyozással kapcsolatban.

Az apróbb legókockákat úgy tervezték, hogy nehéz legyen eltörni őket. A tökéletes illesztéshez pedig még az is kell, hogy tökéletes derékszögben álljanak az építőelemek oldalai, ami viszont élessé teszi az éleket (nem meglepő módon). Vagyis ha egy felnőtt rálép egy kockára, az nem törik, nem nyomódik össze, cserében nagy eséllyel lépünk az élére, hogy minél jobban fájjon.

Az élekkel külön probléma van, amikor valami élesre lépünk, akkor a fellépő erő eloszlik az érintkező felületen. Legók élénél a láb nagyon kicsi területére koncentrálódik ez az erő, ezért érezzük meg jobban. Nem olyan, amikor egy lapos tárgyra lépünk, akkor ugyanis eloszlik ez az erő. És ezért is tudnak a gyerekek lépkedni a legókon, mert sokkal könnyebbek, így kisebb erő lép fel náluk.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)