Mielőtt Bill Gates igazán befutott volna, a különféle "világ leggazdagabb emberei" listák állandó első helyezettje Brunei szultánja és miniszterelnöke, Hassanal Bolkiah volt. Ő gyakorlatilag egy személyben rendelkezik a mai napig az ország teljes olajkincse felett, ami a nyolcvanas években, miután Brunei elnyerte a függetlenségét a britektől, hihetetlenül gazdaggá tette az apró, nagyjából Pest megye méretű, félmillió lakosú monarchiát. Mivel a szultán mindig is igyekezett az ország vezetését látszólag a modern nyugati demokráciák mintájára megoldani, de azért nem is akarta nagyon a hatalmat kiadni a kezéből, a különféle miniszterei posztokat és egyéb magas állami tisztségviselői posztokat a saját családtagjainak adta.

Így lett a világ egyik leggazdagabb országának a pénzügyminisztere 1986-ban a szultán öccse, az akkor 32 éves Jefri Bolkiah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar Ali Saifuddien Sa'adul Khairi Waddien.

Jefri herceg elég unortodox módon kezelte az államkasszát. Rögtön kezdésnek alapított egy saját cégcsoportot, az Amadeot, amibe rendszeresen csatornázott át állami pénzeket a kincstárból, ha éppen szüksége volt rá. És tett arról, hogy szüksége legyen: ötcsillagos hoteleket vett New Yorkban, Los Angelesben, Las Vegasban, Londonban és Párizsban, felvásárolta a világ egyik legismertebb, luxusékszerekkel foglalkozó cégét, a brit Aspreyt. Vett magának yachtokat, magánrepülőket, felépített egy 200 Rolls Royce-ból, Ferrariból és Bentleyből álló autóparkot, és egy nagyjából 100 klasszikus festményből álló műkincsgyűjteményt.

A családi ünnepekre külön figyelmet fordított. A legidősebb fia, Hakeem herceg 18. születésnapján egy egymilliárd dolláros befektetési alap volt az ajándék (az öccse, Bahar már kénytelen volt 400 millióval beérni). A bátyját az 50. születésnapján Michael Jackson és Whitney Houston közös koncertjével lepte meg egy direkt erre a célra felépített stadionban. De saját magára sem sajnálta a pénzt: legendás volt a négy felesége mellé tartott 40 fős háreme, amibe szépségkirálynőket gyűjtött össze a világ minden tájáról. Amikor nem a saját zsebébe csoportosította át az állam pénzét, akkor is elég nagyvonalúan bánt vele: egyszer például 3 milliárd dolláros segélyt nyújtott a szomszédos Malajziának, amikor az egy tollaslabdameccs alatt arról panaszkodott, hogy rosszul megy az országa gazdasága.

A herceg aranyélete több mint egy évtizeden át, egészen az 1997-98-as ázsai pénzügyi válságig tartott, amikor bezuhant az olajár, összeomlottak az ázsiai tőzsdék, és bedőltek Brunei legfontosabb kereskedelmi partnereinek gazdaságai. Az ország addig végtelennek tűnő pénze hirtelen gyanúsan kevésnek kezdett látszani. A szultán hivatalos vizsgálatot indított, amiből kiderült, hogy Jefri herceg 12 év alatt összesen 14,8 milliárd dollárt (mai árfolyamon 4300 milliárd forintot) sikkasztott el az államkasszából. És ha ez nem lett volna elég, a vizsgálattal párhuzamosan az Amadeo is csődbe ment, 10 milliárdos adósságot maga után hagyva. A herceg vagyonát elkobozták, ő maga külföldre szökött, és egy évtizedig bujkált a bátyja haragja elől. 2009-ben aztán látványosan kibékültek, miután egy brit bíróság letartóztatási parancsot adott ki ellene, és ettől megenyhült a szultán szíve. Ugyan kitagadta és száműzte a herceget, de azt azért nem tudta volna végignézni, hogy bilincsben viszik el valami koszos angol börtönbe. Az a rongyos 15 milliárdos sikkasztás a közös kasszából testvérek között igazán nem számít.

Jefri herceg azóta gyakorlatilag házi őrizetben él otthon, a szultáni palotában, elzárva a külvilágtól, és az államkincstártól egyaránt.

Részlet a Spektrum műsorából.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)