A hadsereg részeként működő öngyilkos pilótákról mindenki a híres japán kamikazékra asszociál - pedig a hadtörténelem rajtuk kívül még elég sok hasonló alakulatról tud. Az egyik kevéssé ismert öngyilkos repülőgépes kommandót Németország állította fel a második világháborúban. Az ötletet annyira durvának tartotta a náci vezetés, hogy még Hitler is tiltakozott ellene, mondván, az ilyen, előre eltervezett önfeláldozás ellenkezik az árja karakterrel. Ettől függetlenül hadrendbe állt a 70 önkéntesből álló szakasz, de akkor már túl késő volt megfordítani a háborút.

A német kamikazék ötlete a hírhedt SS-Obersturmbannführer, Otto Skorzeny fejéből pattant ki, 1943-ban, amikor a szövetségesek fölénye kezdett nyomasztóvá válni, a német harci morál pedig ezzel párhuzamosan romlani. Skorzeny terve az volt, hogy Messerschmitt Me-328-asokat alakítsanak át úgy, hogy egy-egy hatalmas, 900 kilogrammos bombát vigyenek magukkal, és ezeket a partraszállást előkészítő szövetséges hajók közelében a vízbe csapódva robbantsák fel. Himmlert sikerült meggyőzni (ő azt javasolta, hogy katonák helyett elítélt bűnözőket használjanak pilótaként - bár itt komoly problémákat vetett fel a kiképzés és a dezertálás kérdése), de sem Göring, sem a Luftwaffe felső vezetése nem lelkesedett az ötletért; Hitler pedig kimondottan ellenezte.

1944-re azonban már annyira rosszul állt a háborúban Németország szénája, hogy az öngyilkos pilóták ötlete sem tűnt már annyira kétségbeesettnek. Meg is alakult a Leonidász-szakasz (a nevet a legendás spártai királytól kölcsönözték, aki 300 katonájával állt ellen a perzsa seregnek a thermopülai csatában). Mivel az Me 328-asokkal a teszteken sok gond volt, a 70 önkéntes pilóta új gépeket kapott: A V1-es rakéta átalakított, irányítható verzióját, a Fieseler Fi 103R Reichenberget. Miután ezekkel is technikai problémák adódtak, a projektet Albert Speer, a német fegyverkezési miniszter, és az egész haditermelés irányítója vette át; az ő terve az volt, hogy a Leonidász-szakasz bombákkal megrakott kamikaze-gépei orosz gyárakat és erőműveket támadjanak.

A háború aztán úgy alakult, hogy erre már nem volt esélye a németeknek, akik az öngyilkos pilótákat végül csak 1945. áprilisában, Berlin ostromakor vetették be, az Odera folyón az oroszok által elfoglalt hidak elpusztítására. A Luftwaffe jelentése szerint 17 hidat romboltak le 35 pilóta életének árán, történészek szerint ez erős túlzás, és összesen egy darab vasúti híd elpusztítására van hitelt érdemlő bizonyíték. Négy nappal a berlini csata kezdete után a szovjetek elérték és elfoglalták a Leonidász-szakasz földi bázisát. Másfél hét múlva Berlin is elesett.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)