A BASF oppaui gyárában történt baleset egyike a történelem legsúlyosabb vegyi katasztrófáinak. 1921. szeptember 21-én az egyik tároló, amiben ammónium-nitrátot és ammónium-szulfátot tároltak, felrobbant. A robbanásban legalább 560 ember halt meg, a sebesültek száma a kétezret is meghaladta. Még ma sem tudjuk, mi történt pontosan.

Az oppaui vegyi üzemet 1911-ben nyitották meg. Akkor még ammónium-szulfátot, egy műtrágya-alapanyagot gyártottak benne, de az első világháború alatt Németország már nem tudta megszerezni az eljáráshoz szükséges ként - ehhez tengerentúli forrásokra szorult volna. Ezért úgy döntöttek, hogy átállnak az ammónium-nitrát gyártására; műtrágyát ebből is lehet készíteni, és az ammóniából nem szorultak importra.

Csak éppen az ammónium-nitrát higroszkópos anyag; ez azt jelenti, hogy szabad levegővel érintkezve megköti annak a nedvességtartalmát, ezért felhígul. Ha szilárd anyagról van szó, azt folyósabbá vagy csomósabbá teszi.

Az egyik, húsz méter magas tárolóban az ammónium-szulfát és az ammónium-nitrát összekeveredett, és a keverék a saját súlyától egy tömör, gipszszerű anyaggá egyesült, ami kitöltötte a silót. A munkásoknak kőfejtőcsákánnyal kellett kibontaniuk magukat, hogy az összeomló műtrágya maga alá ne temesse őket. Ekkor támadt az az ötletük, hogy gyorsítsák fel a munkát, és használjanak dinamitot a takarításhoz.

Hogy pontosan mi történt, azt sosem tudjuk meg, mert a dinamit berobbantott vagy 450 tonnányi anyagot. A robbanás 1-2 kilotonna TNT erejével rázta meg a környéket, és mindenki meghalt, aki a közelben tartózkodott. A lökéshullám még 25-30 kilométerrel arrébb is ablakokat tört be, a robbanás hangját pedig még a 300 kilométerre lévő Münchenben is hallani lehetett. Az oppaui gyártelep lakóházainak 80 százaléka megsemmisült a robbanásban, így hétezren maradtak otthon nélkül. A robbanás helyén egy 20 méter mély, 90 méter széles és 120 méter hosszú kráter maradt.

Azt már akkoriban is tudták, hogy az ammónium-nitrát nemcsak a műtrágyának, de több robbanószernek is az alapanyaga. Mégse gondolták, hogy az eljárás veszélyes lehet: már több ezerszer alkalmaztak hasonló módszert, és a keverék hatvanszázalékos nitráttartalma nem tűnt robbanásveszélyesnek. Csakhogy ezt rengeteg dolog befolyásolhatja, mint például a levegő sűrűsége vagy páratartalma. Az is lehet, hogy az ammónium-nitrát és az ammónium-szulfát nem alkotott egységes, homogén masszát, és egyes helyeken hatalmas, több tonnás nitrátcsomók képződtek. És az érzékenyen reagálhat a dinamitra; robbanás esetén még az az alacsonyabb nitráttartalmú keveréket is robbanékonnyá teszi.

Az ammónium-nitráthoz fűződő katasztrófáknak komplett jegyzéke van, de az anyaggal kapcsolatos szabályozásokon csak az 1943-as Texas City-i robbanás után szigorítottak. Akkor több mint kétezer tonna tömény ammónium-nitrát robbant fel egy szállítóhajón, a város kikötőjében. A balesetben berobbantak a közeli olajtárolók is; a katasztrófának 580 halálos áldozata volt. Ez volt az Egyesült Államok történetének legvéresebb ipari katasztrófája, és a történelem egyik legnagyobb, nem nukleáris robbanása.