Hogy milyen távoli fenyegetést jelent már a hidegháború (ami igen könnyen tűzforró nukleáris háborúba torkollhatott volna; hogy mégsem így történt, abban nagy szerepe volt a kölcsönös elrettentés doktrínájának), azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az amerikai nukleáris fegyverarzenál egyre elavultabbá válik, és a karbantartására sincs elég pénz. Nagyjából ez az oka, hogy egy modern rakétairányító központ nem sokban különbözik egy számítástechnikai múzeumtól.

A 60 Minutes című tévéműsor egyik tavalyi adásában a műsorvezető, Lesley Stahl találkozott az amerikai rakétairányító rendszer két tagjával, akik a Minuteman III típusú interkontinentális ballisztikus rakétákat felügyelik Wyomingben. Stahl igencsak meglepődött, amikor nagy piros gombot ugyan nem, de egy csomó flopit látott. Méghozzá nem is a modernebb, 3,5 hüvelykes, hanem a régi, 8 hüvelykes flopilemezeket.

Az irányítórendszer egyik munkatársa, egy 23 éves nő elmondta, hogy még sosem látott nagy floppyt, mielőtt a hadsereghez került volna. A műsorban látható telefonok is kőkori maradványoknak tűnnek, bár az üzemeltetők elmondták: ígéretet kaptak rá, hogy ezeket az elkövetkező években ki fogják cserélni.

One of the computers that would receive a nuclear missile launch order from the President still uses big floppy disks pic.twitter.com/6SOZ8AExUp

— 60 Minutes (@60Minutes) 2014. április 27.

A gerincen végigfutó borzongás könnyen továbbfejlődik egy kellemetlen gondolattá: csak néhány őskori adathordozó áll közénk és a nukleáris apokalipszis közé? Nem kéne modernizálni a rendszert? Dehogyisnem – csak ez nem lenne olcsó mulatság. A független Stimson Center szerint az amerikai nukleáris arzenál fejlesztése legalább 352 milliárd dollárt emésztene fel; csak a műsorban említett Minuteman III-ak fejlesztésére hétmilliárd dollárt költenek. 

Az sem túl megnyugtató, hogy nemcsak az adathordozók elavultak, hanem a nukleáris fegyverek karbantartására vonatkozó adatok is. Ezeket többnyire mikrofilmeken tárolták, de az évek múlásával ezek olvashatatlanná váltak, így előfordulhat, hogy a személyzet nem tudja megmondani, karbantartásra szorulnak-e egyes robbanófejek.

Az elavult technika használatának viszont van egy pozitív hozadéka: az 1960-as évekből származó informatikai rendszereket a hekkerek jó eséllyel nem tudják majd feltörni. Jack Weinstein vezérőrnagy, a ballisztikus rakétákért felelős erők parancsnoka szerint a kiberbiztonsági szakértők néhány éve teljes analízist készítettek a rakétairányító rendszerekről, és rendkívül biztonságosnak találták.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)