Willis Meadows 78 éves volt, amikor csillapíthatatlan köhögőrohamot kapott; a torkához kapott, és fuldokolni kezdett. Már-már azt hitte, hogy itt a vég, amikor valami kirepült a szájából, nagyot koppant a konyhaasztalon, majd tovább gurult a padlóra.

A konföderáció oldalán harcoló veterán 19 éves volt, amikor fejlövést kapott; az incidensben a fél szemét is elvesztette. Eltartott egy darabig, amíg a lövedék kacskaringós úton, de végül kikerült a szervezetéből.

Az eset 1921-ben történt; a felköhögött lövedék története már akkor is nagy port kavart. A sztori bekerült Ripley Hihetetlen történetei közé, így a világ 42 országában, 17 különböző nyelven jelent meg. Azt viszont szinte sehol sem jegyezték meg, hogy

A Central Point-i Henry Kilburn 1950-ben állított be a helyi újsághoz egy naplóval, és egy kinagyított fotóval: ezen egy lövedék, a két oldalán pedig két férfi volt látható. Kilburn azt állította, hogy a félszemű férfi Meadows, a másik pedig Peter Knapp, aki a polgárháborúban rálőtt Meadowsra; a napló az ő tulajdona volt.

Kiderült, hogy Knapp is hallotta Meadows sztoriját a felköhögött lövedékről; innen jött rá, hogy ő lőhetett rá a férfira. A következő hónapokban megkereste Meadowst, majd miután egyeztettek a történtekről, megállapították, hogy Knappnak igaza van: csakugyan ő sebesítette meg Meadowst (már ha lehet így nevezni, ha valakinek egy lövedéket küldenek az agyába a szemén keresztül).

A sztori így is kerek, de korántsem teljes.

Meadows 1862-ben csatlakozott a konföderációs csapatokhoz, az alabamai önkéntesek gyalogságához. A nyugati frontra, a Mississippi folyó mellé vezényelték. Amikor az uniós csapatok 1863-ban megtámadták Vicksburgöt, a konföderációs csapatok súlyos vereségeket szenvedtek. Július 1-jén, az utolsó összecsapásnál Meadows egy vaskazán nyílása mögül pufogtatott a jenkikre. A 21 éves Knapp és három társa keletről közelítettek; az volt a parancsuk, hogy lőjék le a konföderáció oldalán harcoló mesterlövészeket.

Knapp észrevette Meadowst, a kazánlemez kukucskálójára célzott és tüzelt. Meadows összeesett; a szeméből csak úgy spriccelt a vér. A társai halottnak hitték, így nem is próbálták megmenteni. Az eszméletlen Meadowsra az unió egyik orvosa talált rá. Megpróbálta eltávolítani a lövedéket, de nem találta, a műtétbe viszont nem mert belevágni. A sebesültet végül feltették egy hadifoglyokat szállító hajóra, és egy uniós kórházba szállították. A háború végéig lábadozott, majd visszatért a farmjára, az alabamai Lanettbe.

Knapp néhány hónappal később fogságba esett, de a háború után ő is farmer lett Michiganben. 1887-ben megnősült, majd Kelsóba költözött. Saját gyerekük sosem volt, de a feleségével örökbe fogadták Minnie Mae-t, Henry Kilburn húgát; az anyjuk elvált a férjétől, de egyedül nem tudta nevelni a három gyerekét, így kénytelen volt a lányát nevelőszülőkhöz adni. Minnie Mae Kilburn adta a naplót és a fényképet a bátyjának, Henry Kilburnnek, aki végül eljuttatta a sztorit a helyi újságnak 1950-ben.

Így derült ki az is, hogy bár fiatal korukban halálos ellenségek voltak, öregedő veteránként Knapp és Meadows jó barátok lettek. Utolsó éveikben sokat leveleztek, fényképeket cserélgettek, és mindig jó egészséget kívántak egymásnak.