Egy svéd tengerész 1904-ben hajótörést szenvedett Pápua-Új-Guineában, Tabar szigetén. A szigeten akkoriban kannibálok éltek, így fennállt az esélye annak, hogy Carl Pettersson egy nagy kondérban végzi életét. Nem így történt, a folytatás annyira meseszerű, hogy tényleg beleírták egy mesébe.

Carl Pettersson éppen munkásokat toborzott a szomszédos szigetek ültetvényeire, amikor a baleset történt. A tengerésznek utolsó erejével sikerült partra úsznia, ahol nem túl barátságos bennszülöttekkel találkozott. A kannibalizmus nem volt ismeretlen ezeken a szigeteken akkoriban, így a svéd tengerészre is ez a sors várt.

Amikor azonban Petterssont a helyi király elé vezették, az erős svéd férfi megtetszett a vezető lányának, Singdo hercegnőnek. 1907-ben össze is házasodtak, majd a király halála után Pettersson lett a sziget uralkodója. Saját ültetvénye lett, amelyet sikeresen irányított. A helyiek Erős Charley királyként emlegették.

Carl Petterssonnak és Singdo hercegnőnek kilenc gyereke született, a nő azonban 1921-ben meghalt gyermekágyi lázban. Egy évvel később Pettersson Svédországba utazott, részben azért, hogy új feleséget keressen magának, aki gyerekeit nevelné. Egy angol-svéd nővel, Jessie Louisa Simpsonnal tért vissza Tabar szigetére. Pettersson távollétében a szigeten hanyatlásnak indult az ültetvénye, ezt később sem sikerült helyrerázni. Erős Charley király soha nem tért vissza Svédországba, bár szeretett volna. Megrendült egészsége és anyagi helyzete miatt elhagyta a szigetet, és Ausztráliában halt meg 1937-ben.

A harmincas-negyvenes években Svédországban mindenki tudott a déli szigeteken uralkodó svéd királyról, az újságok még képregényt is megjelentettek kalandjairól. Fel is keltette Astrid Lindgren regényíró érdeklődését, aki róla mintázta Harisnyás Pippi apjának alakját.