Tényleg léteznek olyan fák, amelyek képesek változtatni a helyüket? Évek, sőt évtizedek óta ezt mesélik a dél-amerikai idegenvezetők a Sucamo nemzeti parkba látogatóknak a Sétáló pálmának nevezett fáról. Komoly irodalma is van a témának, a fák különleges gyökerei pedig tényleg úgy néznek ki, mint az Entek lábai Tolkien Gyűrűk ura regényeiből.

A magyarázat szerint persze nem úgy kell a sétát elképzelni, hogy a fák tényleg nekiindulnak a rengetegnek, ha éppen nem figyelünk. A Cashapona vagy Socratea exorrhiza nem képes gyors mozgásra, szabad szemmel nem is látható mozgásuk. A fa új gyökereket növeszt maga előtt, amelyekkel megkapaszkodik a talajban. Ezután előredől és szép lassan felemeli régi gyökereit a talajról. Így araszol lassan a napfény vagy jobb minőségű talaj felé. Talán ezért sikerült sokakkal elhitetni, hogy igaz a jelenség.

A sétáló pálmafát még a 19. század nyolcvanas éveiben írták le először. Először még azt gondolták, hogy a pálmák különleges gyökereinek előnye, hogy mocsaras vidéken is meg tud élni az akár 25 méter magasra is megnövő fa. Később "jöttek rá", hogy valójában a helyváltoztatáshoz kell nekik az ilyen furcsa gyökérzet.

Kár, hogy az egészből semmi nem igaz. A fákat azóta többször is megvizsgálták, és kiderült, hogy mint az összes többi fa, ez is röghöz kötött. Ott éli le életét, ahol a magból kikelt. Az, hogy néha az egyik oldalán elpusztul néhány gyökere nem annak a bizonyítéka, hogy odébb mozdult, hiszen a törzs a helyén marad.

Az igazság persze nem akadályozza meg a helyi idegenvezetőket abban, hogy tovább táplálják az Ent-szerű pálmafákról szóló mítoszt.