1976. májusában Roger Sharpe idegesen állt a New York-i városi tanács tagjai előtt egy manhattani bíróságon. A 26 éves Sharpe újságíró volt, dolgozott a GQ-nak és a New York Times-nak, de ezúttal nem tudósítóként volt jelen, hanem hogy megmentse a flippereket. Tudta, hogy rajta áll a játék sorsa, így érthető volt az idegessége. De nem véletlenül őt választották a feladatra: kiváló reflexei, elsőrangú kéz-szem koordinációs képességei és rengeteg tapasztalata volt.

Rá várt a feladat, hogy bebizonyítsa: a flipper nem szerencsejáték, hanem ügyességi játék, és kellő gyakorlással mindenki mesterré válhat benne. Ezen a játszmán múlt a flipperek sorsa.

1920. január 16-án érvénybe lépett az Egyesült Államok 18. alkotmánymódosítása; ezzel az alkohol gyártása, szállítása és eladása illegálissá vált az országban. Az erkölcsi alapon működő törvényhozás – biztos, ami biztos – betiltotta a szerencsejátékokat is. A pénzbedobós gépek, mint a nyerőgépek és a fogadóautomaták szintén tiltólistára kerültek. A flipperekkel együtt.

A flippereket nem sokkal korábban szerelték fel a pénzbedobó mechanikával, így hamar a szerencsejáték-ellenes politikusok kedvelt célpontjaivá váltak. A rendőrség játékszalonokban és tekepályákon razziázott. A gépeket néha lefoglalták, néha pöröllyel verték szét őket a helyszínen. Akkoriban ez erkölcsös cselekedetnek számított, ma vandalizmusnak.

1942. január 21-én Fiorello LaGuardia polgármester hivatalosan is betiltotta a flippert New York Cityben. A példát több amerikai nagyváros is követte.

A tiltás ellenére a flippergyártó cégek tovább működtek. Nyilvános helyeken nem üzemeltethették az automatáikat, de saját használatra mindenki tarthatott flippert, és egyes bárok sötét sarkaiban is lehetett flippergépeket találni. A Gottlieb, a Bally's és a Williams egyre jobb, egyre fejlettebb gépeket talált ki: megjelentek a dupla flipperek, a bónusz golyók és az elektronikus kiegészítők. A gépekre kerülő látványtervek is egyre szebbek, egyre részletesebbek lettek: egyes flipperek már a látványukkal magukhoz csalogatták a játékosokat.

Sharpe-ot az amerikai Music & Amusement Association (Zenei és Szórakoztatóipari Szövetség, MAA) kérte fel, hogy képviselje az érdekeiket a tárgyaláson: el akarták törölni a flipperekre vonatkozó korlátozásokat. Roger Sharpe cikket akart írni a témáról, de ő maga is remek játékos volt – az egyik legjobb az országban. Hogy a tárgyaláson sikerrel érvelhessen amellett, hogy a flipper ügyességi játék, két gépet kapott, hogy gyakorolhasson. Az egyiket tartaléknak szánták, arra az esetre, ha a másik elromlana.

Az MAA végül kiharcolt egy meghallgatást, miután az egyik bizottsági tag beleegyezett; a többiek hevesen ellenezték a flipperek legalizálását. A tárgyalóteremben Sharpe heves védőbeszédet tartott, tiltakozva az ellen, hogy a flippereket a szerencsejátékok közé sorolják; ha a múltban voltak is összefüggések, ekkorra a helyzet már rég megváltozott. A flipper a reflexekről, a türelemről, a kéz-szem koordinációról szól, nem a szerencséről.

A tanács felszólította Sharpe-ot, hogy bizonyítsa az állítását, így játszani kezdett. Azt a gépet használta, amin korábban is gyakorolt, de az egyik tanácsnok félbeszakította a bemutatót. Arra hivatkozva, hogy a gépet megbütykölhették, követelte, hogy Sharpe a másik gépen játsszon. Sharpe beleegyezett, de kiverte a víz: azon a gépen közel sem volt akkora rutinja, mint a másikon. Mégis folytatta a játékot. A tanácsnokot viszont nem győzte meg az eredmény; a flipper sorsa még sosem látszott sötétebbnek, mint ebben a pillanatban.

Sharpe úgy döntött, mindent feltesz egy lapra – pontosabban egy találatra. Kijelentette, hogy ha a következő lökéssel fel tudja lőni a golyót a középső sávra, az azt bizonyítja, hogy a flipper ügyességi játék. Tudta, hogy a flipper jövője múlik a következő pöccintésen. Kilőtte a golyót, az végigszáguldott a pályán, Sharpe eltalálta, a golyó pedig végiggurult a középső sávon, pont úgy, ahogy megjósolta.

A városi tanács feloldotta a flipperekre vonatkozó tilalmat – Sharpe megmentette a játékot.