Tudta, hogy ön is rendszeresen olvas a 19. századi ír földharcokról? Nem hiszi? Tegyünk egy próbát! Olvasta, hogy a brit önkormányzatok nem bojkottálhatják az izraeli termékeket, vagy hogy a kutatók egy nagy szakirodalmi kiadó bojkottjára szólítanak? És azt, hogy egyes szíriai csoportok bojkottálják a béketárgyalásokat, az egyik pedagógus szakszervezet meg a Köznevelési Kerekasztalt? Na ugye.

A bojkott szavunk ugyanis éppen innen, az 1880-as írországi földviták idejéből ered. A jelenséget egy Charles Boycott nevű brit férfiról nevezték el, nem azért, mert ő bojkottált először, hanem azért, mert őt bojkottálták.

Boycott egy földbirtokos, Erne grófjának ügynökeként dolgozott, és az ő feladata volt, hogy a Nagy-Britanniában élő gróf nevében begyűjtse a bérleti díjakat a földeket használó gazdáktól Írország északnyugati részén. Akkoriban az ír földek jelentős része volt brit tulajdonosok kezében, akik kihasználták a helyi bérlőket. 1880-ban olyan gyenge volt a termés, hogy a földesúr 10 százalékos bérletidíj-csökkenést ajánlott fel, a gazdák azonban 25 százalékos csökkentést követeltek. Ezt viszont a gróf megtagadta, ezért Boycott kidobta a tiltakozó bérlőket a földekről.

Az ír gazdák tiltakozását megszervező Ír Földliga azt javasolta a gazdáknak, hogy az erőszakos fellépés helyett békés módszerrel tiltakozzanak: egyszerűen ne üzleteljenek olyannal, aki kirakott egy ír gazdát, tagadjanak meg bármiféle együttműködést. Az összehangolt (in)akció nem kifejezetten Boycott ellen irányult, de vele szemben mutatkozott meg először a gyakorlatban.

Bár eleinte a résztvevőknek is gazdasági kárt okozott, középtávon sikeresnek bizonyult a tiltakozásnak ez az új, passzív formája. Boycott senkit nem talált, aki hajlandó lett volna elvégezni a földeken az aratást, a más munkákat végző ír alkalmazottai se voltak hajlandók dolgozni, a helyi üzletemberek meg nem kereskedtek vele – vagyis teljesen ellehetetlenült.

Az új szó születésére nem is kellett sokat várni: a brit lapok már év végére igeként használták a hoppon maradt ügynök nevét. A kifejezés még az 1880-as évek folyamán az óceánon is átkelt, például a New York Timesban is hamarosan megjelent, és először általában a munkamegtagadásra, később pedig még általánosabban, bármilyen szervezet, termék vagy személy kiközösítésére kezdték használni, ahogy ma is tesszük.

Jó kérdés, hogy miért pont ez a szó terjedt el, hiszen korábbról is találni példát hasonló tiltakozási formára, ennyi erővel például akár bakolásnak is hívhatnánk ma a bojkottálást Deák Ferenc passzív ellenállása után. Talán az angolszász sajtó kellett hozzá, hogy épp az ír eseményeket kapja fel a világ, és ez a kifejezés váljon általánossá több nyelvben is.