Az ókorban nagyon népszerű volt fürdőkbe járni, fontos politikai kérdések dőlhettek el egy-egy fürdőzés alatt például az ókori Rómában. A középkorról azonban azt tudjuk, hogy nemigen fürödtek az emberek. Miért fordult ekkorát a világ?

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, azt tudni kell, hogy akkoriban még nem volt a házakban fürdőszoba, a tisztálkodást közös fürdőkben kellett megoldani. Még az 4-5. században is engedték a keresztényeknek a fürdést ezekben a fürdőkben, de elítélték, ha a fürdőket más élvezetekre használták. Egy idő után már nem nézték jó szemmel, ha nők is jártak fürdőkbe.

Később még több szigorítást vezettek be. Először a keresztényeknek megtiltották, hogy meztelenül fürödjenek, később már úgy általában nem tetszett az egyháznak ez a fajta tevékenység. A hivatalos álláspont az volt, hogy a nyilvános fürdők az immorális viselkedés, a szex és a betegségek melegágya.

Később valóban a betegségektől való félelem miatt nem fürödtek az emberek. A 16. században elterjedt tévhit szerint a betegségek a vízzel jutnak el a bőrre és onnan a testbe. Egy akkor írás szerint a melegvizes fürdő átmelegíti ugyan a testet, de gyengíti a szervezetet és tágítja a bőr pórusait. Ezért lehetnek veszélyesek, súlyos betegségekhez, még halálhoz is vezethetnek.

Ezekben az időkben, főleg az alsóbb osztálybeli férfiaknál a tisztálkodás a kézmosásra szűkült, néha megmosták arcuk egy részét is, és a szájukat is kiöblítették. De a teljes arc mosása is veszélyesnek számított, különösen a szem környékén. A gazdagabbak nem teljesen hagyták el a fürdés szokását, de évi néhány alkalomra korlátozták azt.

Még a királyok sem fürödtek. Az orosz nagykövet írta azt XIV. Lajosról, a Napkirályról, hogy bűzlött, mint egy vadállat. Az oroszok sem vitték túlzásba a fürdést, de ők legalább havi egyszer hajlandóak voltak vízbe ülni. Pont emiatt Európa többi részén perverznek tartották őket.

XIV. Lajosnak egyébként saját orvosai ajánlották azt, hogy a lehető legkevesebbszer fürödjön. Ráadásul maga is igen macerásnak találta ezt a tevékenységet, így a legenda szerint egész életében csak kétszer fürdött meg. Hasonló eredménnyel büszkélkedett Izabella, Spanyolország királynője, aki saját állítása szerint csak kétszer fürdött: egyszer amikor megszületett, és egyszer amikor megházasodott.

Persze felmerül a kérdés, hogyan bírták elviselni egymás szagát a nem fürdő arisztokraták. Hát ekkoriban találták fel az igen erős illatú parfümöket, amiket használtak is serényen. A személyes higiénia teljes hiánya egészen így a 19. század közepéig volt jellemző Európában.