A kokain az egyik legbrutálisabb és leghírhedtebb keménydrog, nagyon gyorsan képes függővé tenni a használóját. Ma már mindenki tudja, mennyire veszélyes anyag, de a felfedezése utáni évtizedekben az orvostudomány univerzális csodaszerként ünnepelte, és mai szemmel nézve egészen meghökkentő, hivatalosan engedélyezett és támogatott felhasználási módjai voltak.

A kokacserje levelét Dél-Amerikában évezredek óta fogyasztják a természeti népek, de magát a hatóanyagot, a benzoil-ekgonin metilésztert csak 1855-ben sikerült izolálnia egy német kémikusnak, Friedrich Gaedcke-nek. Mivel akkoriban a kokalevél nagy mennyiségű beszerzése Európában nem volt éppen egyszerű dolog, a szer hatásaival való kísérletezés csak az 1870-es években indult be igazán. Hamarosan egészen biztató eredmények születtek, kiderült, hogy a kokain remek fájdalomcsillapító. Egy osztrák szemészorvos, Karl Koller híres kísérletében kokainoldatot cseppentett a saját szemébe, majd tűvel szurkálta meg, demonstrálandó, hogy semmit nem érez belőle. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a drog a szemműtétek hasznos kiegészítője legyen, elég volt egy-két csepp a páciens szemébe, hogy az egyrészt ne érezze a fájdalmat, másrészt kikapcsoljon a szeme reflexszerű mozgása.

Később kiderült, hogy nem csak a szem környékén használható érzéstelenítésre a kokain, és elkezdték orr- és torokműtéteknél is használni. Az orrmelléküregeket érintő egyes műtéteknél egyébként a mai napig alkalmazzák, ahol ezt az adott ország törvényei engedik. A századfordulóra a kokain beszabadult a gyógyszertárakba is, és változatos formában, mindenféle betegségre kezdték ajánlgatni a szénanáthától a fogfájásig, az emésztési zavaroktól a depresszióig. Ez egyébként nagyjából egybeesett azzal az időszakkal, amikor a heroin népszerű köhögés elleni szérum volt. Feljegyezték, hogy a kokainnal dúsított borok és üdítőitalok (lásd például a Coca-Cola eredeti verzióját) lelkes fogyasztója volt többek között Edison és Jules Verne is. A leghajmeresztőbb az összes kokainos gyógyszer közül az a gyerekeknek szánt kokainos cukorka volt, amit 1885-ben dobtak piacra Amerikában, mindössze 15 centes áron, és azt ígérték, hogy elmulasztja a fogfájást. Valószínűleg tényleg el is mulasztotta.

1900-ban a kokain az amerikai gyógyszertárak ötödik legnagyobb mennyiségben eladott, recept nélkül kapható terméke volt (25 centért lehetett venni egy grammot tisztán). Nem meglepő módon 1902-re az USA-ban már 200 ezerre becsülték a kokainfüggők számát. Ezek között rengeteg volt az orvos és gyógyszerész, akik a stressz kezelésére fogyasztották a nagy mennyiségben rendelkezésre álló, olcsó szert, ami náluk mindig kéznél is volt. Az addikció járványszerű elterjedése nyomán egyre szigorúbban kezdték el szabályozni a kokaint, majd be is tiltották, hogy aztán a második világháborúban féllegális katonai teljesítményfokozóként térjen vissza, majd 1961-ben nemzetközi egyezmény tiltsa be világszerte a rekreációs használatát. Ma a kokain, és annak olcsó, szintetikus, utcai változata, a crack az egyik legnépszerűbb illegális drog, becslések szerint világszerte 14-21 millió ember élhet vele, a terjesztése pedig évi több száz milliárd dolláros üzlet.