Emlékszik az első születésnapjára? Fogadjunk, hogy nem! Sőt, valószínűleg egyetlen árva, homályos emléke sincsen a 3-4 éves kora előtti időszakból. Nyugi, mind így vagyunk ezzel. Tiszta szerencse, hogy azokra a dolgokra viszont emlékszünk, amiket akkoriban tanultunk - például a beszédre. A jelenséget gyerekkori amnézia néven ismeri a tudomány, és a működésére máig nincs általánosan elfogadott és bizonyított magyarázat.

A gyerekkori amnézia elég furán működik, a 3-4 éves kor előtti emlékekre hat, amelyek 7-8 éves kor körül fakulnak el, majd tűnnek el véglegesen. Vagyis egy 3 éves gyerek természetesen emlékszik arra, mi történt vele előző nap, egy hatéves is arra, ha valami nagyon emlékezetes történt az élete első három évében, de egy tízéves számára ezek az emlékek már eltűnnek, és felnőtt korunkban sem tudunk visszaemlékezni rájuk. Freud annak idején szexuális alapú elfojtással magyarázta a jelenséget (igaz, ő nagyjából mindent ezzel magyarázott), egy másik népszerű teória pedig azzal, hogy 3-4 éves korban fejeződik be a hosszú távú emlékezet kifejlődése. Ez persze nem magyarázza meg azt, hogy miért felejtjük el 7-8 éves korban, amire addig emlékeztünk.

A legerősebb lábakon álló magyarázat tisztán neurológiai alapú, és állatkísérletekkel már bizonyították is az alapjait. Eszerint az ember agya gyerekkorban, 7-10 éves kor között fejlődik leggyorsabban, ilyenkor rengeteg új agysejt születik a hippokampuszban - ez az az agyterület, ami az úgynevezett epizodikus memóriáért felelős, vagyis itt tárolódnak az emlékeink. Amikor nagyon sok új neuron jön létre, és tagozódik be a már meglevőek közé, új kapcsolatok jönnek létre a sejtek között, és ez megzavarja a hippokampusz működését. A régi adatok, vagyis az emlékeink töredezetté válnak, egyre nagyobb gondot jelent az agynak előhívni őket, végül teljesen elérhetetlenek lesznek, vagy akár törlődhetnek is. Ezt csak azok az emlékek élik túl, amelyek nagyon erős érzelmekkel párosultak, és azok is ritkán. Aztán amikor az agyunk fejlődése kicsit lassabb tempóra vált, és már kevesebb új agysejtet kell beépíteni, azt már képesek vagyunk az addigi tárolt adatok rongálása nélkül megtenni.

Számítógépes hasonlattal élve: a gyerekkori amnéziát az okozza, hogy kisiskolás korban olyan gyors ütemben kell az agyunk alaplapjába az új memóriamodulokat beledugdosni, hogy az állandó átszervezések miatt óhatatlanul is letörlődnek, vagy hibásak lesznek a régi adatok.