A sci-fik az ilyesmit simán elintézik azzal, hogy a bekattant személyzetet kilövik az űrbe – de mi van, ha egy űrhajós tényleg durván elborul odafenn, és úgy dönt, hogy ő márpedig felgyújtja a Nemzetközi Űrállomást és vele együtt a legénységet is? A NASA-nak 16 éve erre az esetre is van terve, és természetesen nem hiányzik belőle a ragasztószalag. 

A terv pofonegyszerű. Ha egy űrhajós azt veszi észre, hogy egyik társa viselkedése kezelhetetlenné válik, esetleg az űrállomás épségét is veszélyezteti, akkor a következőket kell tennie:

• Egy társa és ragasztószalag segítségével hátraköti a tomboló asztronauta kezét-lábát
• Közben nem árt, ha folyamatosan kommunikálnak társukkal, és igyekeznek elmagyarázni, hogy mi történik, majd megnyugtatni, hogy mindezt csak az ő érdekében teszik
• Az összeragasztószalagozott űrhajóst ezután le kell kötözni, biztos, ami biztos
• Végül az orvosi felszerelésben fellelhető nyugtatókkal le kell szedálni. Az űrállomáson bőven van raktáron nyugtató, szorongáscsökkentő és antidepresszáns is, amivel ez megoldható
• A személyzet egyik tagjának ezután is a kiütött űrhajóssal kell maradnia, hogy ellenőrizze az életjeleket

Ha ez mind megvan, és senki nem sérült meg, akkor ideje felvenni a kapcsolatot a földi irányítóközponttal - már ha az addig nem történt meg. Az asztronauták ezután elmesélik, mi történt, aztán az irányítóközponttal közösen megbeszélik, mi legyen a megvadult társukkal.

Leginkább azt, hogyan kezeljék tovább a renitens űrhajóst, vagy esetleg visszaküldjék-e a Földre. Mindez a lépésekkel együtt részletesen ki van fejtve abban az 1051 oldalas, orosz és angol nyelven írt dokumentációban a Nemzetközi Űrállomáson, ami az űrben felmerülő egészségügyi problémákkal foglalkozik. Ebben a gyűjteményben arról is van útmutató, hogyan kell az űrben kihúzni valakinek a fogát, a pszichológiai jellegű problémákkal öt oldalban foglalkoznak. 

A NASA még 2007-ben azt mondta, szerencsére nem volt szükség, hogy élesben kipróbálják a tervet, és hivatalos információ azóta sincs arról, hogy egy megvadult űrhajós a társai vagy az űrállomás ellen fordult volna. Az is csak egyszer, hogy sztrájkolni kezdtek.

A protokollt amúgy 2000 környékén vezették be, és 2007-ben is csak azért derült ki, hogy létezik, mert Floridában letartóztattak egy szolgálaton kívüli űrhajóst. Lisa Nowak, aki repült az űrsiklóval, megpróbálta elrabolni egy másik űrhajós barátnőjét. A történtek miatt ő lett az első űrhajós, akit kicsaptak a NASA-tól, de később a haditengerészettől is mennie kellett, és a történtek után az űrügynökség átdolgozta pszichológiai tesztjeit. 

Bármennyire stabilak mentálisan az űrhajósok, simán elképzelhető, hogy valaki egy hosszú küldetés alatt a bezártság, az elszigeteltség miatt depressziós lesz, esetleg öngyilkos gondolatai támadnak. Az amerikai John Blaha is elismerte, hogy depressziósnak érezte magát, amikor egy kilenc hónapos küldetést kezdett meg a Mir űrállomáson a kilencvenes években, de ebből sem lett baj. 

A NASA pontosan a vészhelyzetek elkerülése miatt veti alá komoly teszteknek az asztronautákat. Az ISS-en szolgálatot teljesítők például havonta kétszer beszélnek egy pszichológussal, hogy minden rendben legyen.  Egy korábbi asztronauta, James Reilly szerint nagyobb eséllyel golyózik be odafent egy űrturista, úgyhogy legfeljebb tőlük kell tartani.