1942 márciusában a japánok csúnyán elverték a holland, amerikai, brit és ausztrál erőket a Jáva-tengeri csatában. A HNLMS Abraham Crijnssen nevű aknakutató hajó volt az egyetlen holland egység, amelyik túlélte a harcokat, és a legénység igazán mindent meg is tett, hogy a túlélői státuszt meg is őrizhessék.

Az Abraham Crijnssen Ausztrália felé menekült volna, de a területet a japán légierő tartotta a felügyelete alatt. Az egy szem, rosszul felfegyverzett hajónak esélye se lett volna a bombázókkal szemben, ezért valahogy észrevétlenül kellett átlopakodnia az ellenséges vizeken – ami egy 525 tonnás hajónál nem éppen magától értetődő művelet.

A 45 fős legénység vad ötletelésbe kezdett, és végül arra jutottak, hogy az egyetlen lehetőségük, ha szigetnek álcázzák a hajót. Neki is kezdtek a favágásnak a közeli – igazi – szigeten, majd a hajóra hurcolt növényzetből egész erdőt építettek fel a fedélzeten. Amit még így se sikerült lefedni, azt lefestették: ezekből lettek a sziklák.

Az ötlettel csak egy könnyen belátható gond volt: úszó erődöt már láttunk ugyan, de szigetek jellemzően a negyvenesen években sem úszkáltak a Csendes-óceánon. Ezért az egyetlen módja, hogy el tudják adni a japánoknak az álcát, ha valóban nem mozognak, legalábbis amíg azt bárki megláthatná. Nappal valódi szigetek közelében várakoztak mozdulatlanul, és éjszakánként igyekeztek minél nagyobb utat megtenni. Szerencséjükre elég sok sziget van arrafelé, talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a japánoknak nem tűnt fel, hogy ezek reggelre átrendeződnek.

Nyolc nap alatt végül sikerült elérniük a biztonságot adó ausztrál partokat, ahol először csatlakoztak az ausztrál haditengerészethez, majd 1943-ban a hajó megint holland fennhatóság alá került, ahol egészen 1960-ig szolgált. Ma a holland haditengerészeti múzeumban van kiállítva.