1966-ban Roger Fouts professzor örökbe fogadott egy árva csimpánzkölyköt, Washoe-t, akinek az anyját Afrikában ölték meg. Más sorstársaihoz képest Washoe viszonylag szerencsés volt: ő nem rácsok mögött töltötte az életét, fájdalmas kísérleteknek kitéve, hanem az első majom lehetett, akit megtanítottak az amerikai jelbeszédre.

Washoe egyre több kifejezést ismert meg. Ahogy a következő harminc évben egyre nagyobbra nőtt a szókincse, egyre empatikusabbá vált. Tizenhét éves volt, amikor találkozott az kutatóintézet egyik várandós munkatárssal, Kattel. Washoe imádta Katet, és el volt bűvölve a hasában növekvő babától; a jelbeszédet használva még kérdezgette is róla a nőt.

Egy nap Kat látogatásai elmaradtak. A csimpánz annyira rajongott érte, hogy a szíve szakadt meg utána; amikor néhány héttel később visszajött, sértődötten hátat fordított neki. Washoe nem tudta, hogy Kat elvetélt, és elvesztette a gyerekét. De amikor elmutogatta Washoe-nak a megfelelő szavakat (MY BABY DIED), a csimpánz riadtan a sírás (CRY) jelét mutatta, illetve azt, hogy meg akarja ölelni a nőt. Washoe korábban két csimpánzkölyöknek is életet adott, de mindkettő elpusztult, így valószínűleg átérezte, milyen fájdalmat jelent ez Katnek.

Ez a jelenet arra ösztönözte a kutatókat, hogy megadják Washoe-nak, amire mindig is vágyott: egy utódot. Nem sokkal később örökbe fogadta a kis hím csimpánzt, Loulist; a nap végére remekül összebarátkoztak. A kutatók azt is megfigyelték, hogy Washoe minden külső motiváció nélkül megtanítja a kismajmot a jelbeszédre. Nyolc napon belül Loulis már el tudta mutogatni az első szót.

Washoe 2007-ben, 42 éves korában halt meg.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!