A kalózzal kezdődő szóösszetételek itt Európában általában olyasmit jelentenek, hogy illegális, lopott, vagy a kalózpárti jogvédő harcosok interpretálásában szabadon áramló, megosztott. Szomáliában a kalóz teljesen mást jelent: a hajóval közlekedő, más hajók rakományára pályázó bűnözőket – vagyis a valódi kalózokat.

Ezért amikor azt írom, hogy Szomáliában kalóztőzsde működik, nem arra gondolok, hogy feketén lehet egy hirdetésekkel teleaggatott weboldalon kereskedni nagy stúdiók filmjeivel, hanem szó szerint arra, hogy az Indiai-óceánon garázdálkodó szomáliai tengeri bűnözői bandák összefogtak, és létrehoztak egy saját értéktőzsdét a fosztogatásaik finanszírozására.

A szomáliai kalózok központja a Harardhere nevű város. Az innen kihajózó bandák az Ázsiát és Európát összekötő tengeri útvonalon, az Ádeni-öbölben tevékenykednek, amivel nemcsak kockázatossá teszik a közlekedést a környéken, de a rendszeres rajtaütéseikkel éveken át mindenféle valutában számolva sokmilliós veszteséget okoztak a tengeri kereskedelemnek. A bevételt magán az elrabolt rakományon kívül a túszokért kapott váltságdíjak jelentették.

2009 környékén a kalózbiznisz olyan jól jövedelmezett, hogy az ágazat számos befektetőt vonzott. Ezért hozták létre a kalózok a saját értéktőzsdéjüket, hogy hatékonyabban menedzselhessék a tevékenységük finanszírozását, és könnyebben biztosítsák maguknak a helyi közösség támogatását.

De hogyan működik egy kalóztőzsde? Nagyon hasonlóan egy átlagos értéktőzsdéhez. A befektetők részvényeket vásárolhatnak a következő kalóztámadásokban, és a sikeres akciók után ennek megfelelően részesedést kapnak. A kalózrészvényekért bárki adhat pénzt, fegyvert vagy más hasznos felszerelést.

Közösségi tevékenységgé tettük a kalózkodást

– mondta akkoriban egy korábban kalózkodó helyi, aki szerint először 15 “tengeri vállalkozással” indultak, de pár hónap alatt már 72 banda volt jelen a kalóztőzsdén.

Az ország hivatalos vezetése tehetetlen volt a kalózkodással szemben, nemcsak azért, mert lefoglalta az iszlamista szélsőségek elleni harc, hanem azért is, mert Harardhere régióját a kalózkodás tartotta el: ez volt a legjövedelmezőbb gazdasági tevékenység, így a helyiek megélhetése nagyban függött a sikerétől. A kerület minden sikeres akció után részesedést kapott, ebből fedezték az olyan infrastrukturális kiadásokat, mint az iskolák vagy kórházak fenntartása.

Az utóbbi néhány évben megerősített nemzetközi fellépéssel és szigorúbb biztonsági előírásokkal sikerült visszaszorítani a szomáliai kalózkodást, így újra fellendülhetett a tengeri kereskedelem. A kalózok azonban nem tűntek el, és ma is folyamatos fenyegetést jelentenek a térségben.