A mustár az egyik legjellegzetesebb színű étel, annyira, hogy azt a kicsit barnás élénksárgát hivatalosan is mustársárgának, vagy mustárszínnek hívjuk. Amivel csak egy gond van: hogy a mustár valójában nem ilyen színű, a hozzáadott kurkumától lesz sárga, amit alig több mint száz éve tesznek csak bele.

A mustárt, mint szószt a rómaiak találták ki, a 4-5. századból származnak az első feljegyzések, amikben említik. Ők a porrá zúzott mustármagot szőlőlével keverték el, és mustum ardensnek nevezték, ami csípős lét jelent latinul. Innen származik a mustár neve, és egyébként az erjedés előtt álló borra használt must szavunk is. A római mustár nem nézett ki túl gusztusosan, az összetört mustármag alapban szürkésbarna színű, ezt a szőlőlé kicsit még sötétebbre festette. Az íze viszont markáns és jó volt, egy csomó ételhez használták, és egész Európában elterjedt, amerre csak a római légiók jártak. Így jutott el többek között Burgundiába, a mai Franciaország területére, ahol a szőlőlét ecetre cserélték a receptben - és ezzel megszületett a dijoni mustár. Az angolok eközben liszttel és fahéjjal keverve, szárított mustárgolyó formában fogyasztották, mint ma a csipszet, elég népszerű volt a 15-16. században, Shakespeare is említi több darabjában.

Lapozzuk előre a naptárat, egészen a 20. század elejéig, a mustárt már világszerte gyártják és fogyasztják, viszont továbbra is csúf szürkésbarna a színe. Egy amerikai cég, az R.T. French Company (nincs köze Franciaországhoz, az alapító testvérpár családneve volt French) ekkor kezdett el kísérletezni egy új mustárvariációval, amit kurkumával színeztek élénksárgára. Ez egyszerű marketing volt, az ízen nem sokat változtatott, de látványosabb és étvágygerjesztőbb lett tőle a mustár. 

Az ötlet egyébként egészen magától értetődött: a kurkumát, amit tipikusan az indiai konyha használ, akkorra már a fél világ átvette, mert szép színe volt, pont olyan, mint a sokkal drágább sáfrányé (indiai sáfránynak is nevezik a fűszert). A 18. században elkezdték a Karib-tenger szigetein is termeszteni, ahol a dél-ázsiaihoz hasonló klíma miatt optimálisak voltak számára a körülmények, és mindez Amerikában még könnyebben beszerezhetővé és olcsóvá tette.

A sárga mustár az 1904-es St. Louis-i világkiállításon mutatkozott be, a hotdogok virslijére csíkozva, és rögtön óriási siker lett, néhány évtized alatt a kurkuma a világ szinte összes mustártípusába beleköltözött, és ma már a barna mustár számít különlegességnek. Ez a világkiállítás egyébként kajaügyben sokszorosan fontos esemény volt: itt mutatkozott be többek között a tölcséres fagyi, a vattacukor, és a Dr. Pepper üdítőital, de nagy szerepet játszott olyan alap amerikai kaják világhódításában is, mint a hamburger, a hotdog vagy a mogyoróvaj.

Az R.T French Companyt a sárga mustár világsikere ellenére 1926-ban felvásárolták, de márkanévként a brit Reckitt Benckiser (az ő márkéjuk többek között a Strepsils, a Calgon, a Vanish és a Durex) tulajdonában máig létezik a French's mustár.