A címben feltett kérdést akár furcsának is találhatnák, hiszen olyasmit se szoktunk kérdezgetni, hogy miért nem nő toll a vaginán. Utóbbival ellentétben ugyanakkor a tüskés hím ivarszervre ma is számos példát találni a gerincesek között, például a macskáknál, az egereknél vagy a csimpánzoknál.

Egy 2011-es kutatás pedig a humán genomnak (az emberi szervezet DNS-ben kódolt teljes örökítő információs térképének) az elemzése alapján megállapította, hogy ez a tulajdonság az őseinkre is jellemző lehetett, csak az evolúció során kikopott. A pénisztüskékért felelős genetikai kód az ember és a csimpánz hatmillió évvel ezelőtti közös ősénél még megvolt, de már a Homo sapiens és a neandervölgyi unokatestvére 700 ezer évvel ezelőtti szétválása előtt eltűnt.

A pénisztüskék a makk alatti kemény kinövések, amelyeket keratin borít, vagyis gyakorlatilag szarutüskékről van szó. Az eltűnésük oka pedig az lehet, hogy idővel egyre kevésbé volt szükség ilyen szerszámra a nőstény megtermékenyítéséhez. Mint az evolúcióval kapcsolatban minden, ez is a fennmaradásért vívott versennyel függ össze, csak ebben az esetben konkrétan a nősténybe fecskendezett spermiumok versenyével.

Az extra péniszkeményítés ugyanis igen jól jön, amikor a kopulációs dugót kell áttörni. Ez egy zselés anyag, amely azért képződik sok állatfajnál, hogy benntartsa a nőstényben a spermát, illetve eltorlaszolja az utat a konkurens spermiumok elől, helyzeti előnyhöz juttatva az első próbálkozót a megtermékenyítésben. Ez kevésbé erőforrás-igényes védelmi mechanizmus, mint ha a hímnek addig kéne személyesen őrködnie, amíg a nőstény meg nem termékenyül. Egy kellően kemény és érdes szarus pénisz viszont képes áthatolni a zselés útakadályon.

A monogámia kialakulásával azonban egyrészt csillapodott a verseny egy-egy nőstény megtermékenyítésére, a hím, vagyis a férfiember pedig már nemcsak az aktus során van jelen – jobb esetben –, hanem hosszabb távú kapcsolatot épít ki a nővel. Ezért a fajfenntartáshoz szükséges éberség lankadásával a pénisz is nyugodtan megpuhulhatott. A tüskék másik szerepe ráadásul, hogy érzékenyebbé teszik a péniszt, így gyorsítják a fajfenntartó aktust. A tüskementes párzás ezért hosszabbra nyúlhat, ami megint csak az intimebb monogám kapcsolatnak kedvez.

A nemi szervek egyszerűsödését a monogámiához kötő elmélet magabiztos igazolásához viszont még mindig további kutatásokra van szükség. A teljes emberi genom feltérképezése csak 2003-ban fejeződött be, úgyhogy az ilyen típusú vizsgálatok még mindig viszonylag gyerekcipőben járnak.

A férfiak egy részénél egyébként ma is találni olyan kinövéseket a péniszen, amelyek első ránézésre hasonlítanak a csimpánzok tüskéire. A hímvessző papillomatosisának (a linkre munkahelyen vagy tömegközlekedési eszközön inkább ne kattintsanak!) bőrkinövéseinek azonban valójában nem sok közük van őseink tüskéihez.