1945. július 28-án egy repülőgép csapódott az Empire State Buildingbe, a világ akkori legmagasabb épületébe. A B–25 típusú bombázó szolgálatos katonákat szállított Massachusettsből New York Citybe.

A gépet William F. Smith százados vezette. Remek pilóta volt; az európai hadszíntéren részt vett a második világháború legveszélyesebb légi csatáiban is.

De aznap ködös volt az idő, csaknem nulla látótávolsággal. Smith rádión hívta a LaGuardia repteret, és leszállási engedélyt kért. Az irányítótorony a nagy köd miatt azt tanácsolta Smithnek, hogy maradjon a levegőben. A pilóta azonban fittyet hányt az utasításra, és megkezdte az ereszkedést Manhattan belvárosa fölött.

Ahogy a felhőzet szakadozni kezdett, Smith észrevette, hogy felhőkarcolók között repül. De már nem volt ideje korrigálni: egyenesen az Empire State Buildingbe vezette a gépet.

Az ütközésben Smith azonnal meghalt. A gép utasai közül ketten vesztek oda a balesetben, illetve tizenegy ember, akik az épületben dolgoztak. Ahogy a gép becsapódott, a leszakadó motorok előrerepültek, és szétvágták a liftkábeleket a 79. emeleten. A liftkabinok egyenesen az alagsorig zuhantak.

Az egyik felvonóban volt a 19 éves liftkezelő, Betty Lou Oliver is. A medencecsontja, a nyaka és a háta szétzúzódott, de túlélte a balesetet. Az volt a szerencséje, hogy Oliver felvonókabinja a 80. emeleten volt, és a gép egy emelettel lejjebb csapódott be. A szakadt liftkábelek hossza több mint ezer láb (300 méter) volt; először ezek hullottak le az alagsorba, és rugóként tompították a becsapódás erejét.

Így történt, hogy Betty Lou Oliver túlélt 300 méter zuhanást egy lifttel, és ezzel hivatalosan is megszerezte a kategória Guinness-rekordját. (A szabadesés rekordját továbbra is Vesna Vulovic tartja, aki túlélte, hogy tízezer métert zuhant egy felrobbant repülőgépből.)