Az emberek az ősidők óta használnak különféle eszközöket arra, hogy megtöröljék hátsó fertályukat dolguk végeztével. Eleinte minden kezük ügyébe kerülő alkalmasnak tűnő tárggyal próbálták megtisztítani a feneküket: használtak rongyokat, fakérget, leveleket, köveket, homokot, sőt, kagylóhéjat is.

Az ókori görögök agyagot és követ használtak, a rómaiak szivacsot és forró vizet. A történetírók szerint papírt először az ókori Kínában használtak erre a célra. Nem véletlen ez, hiszen már az időszámításuk előtti második században is ismerték a papírt. A vécépapír első használatára az első bizonyíték a hatodik századból van, Jan Zsitui tudós írt róla.

A nyugati világban egészen sokáig kellett arra várni, míg valaki rájön arra, hogy a papír használható erre a célra. Az első ilyen célra piacra dobott termékeket dobozokból kellett előrángatni, mint manapság a dobozos papírzsebkendőket. Egy Joseph Gayetty nevű New York-i feltalálóhoz köthető a vécépapír feltalálása, aki azt is állította, hogy a papír jó az aranyér ellen. Annyira büszke volt találmányára, hogy minden lapra rányomtatta a nevét. Az amerikaiak azonban nem nagyon vásárolták a terméket, inkább a postaládájukban talált reklámújságokat használták erre a célra. Minek fizessenek valamiért, amit ingyen is megkapnak?

A ma is ismert vécépapírt 1890-ben találta fel egy testvérpár, Clarence és E. Irvin Scott. Ők már gurigát készítettek és jóval népszerűbb is lett termékük Gayetty papírjánál. Valószínűleg azért, mert hotelekben és mindennapi használati tárgyakat árusító üzletekben próbálták eladni.

Kellett azonban egy kis idő, míg tényleg elterjedt a papír használata. Ennek több oka volt: egyrészt az amerikaiak kényelmetlennek éreztek ilyesmiket vásárolni, másrészt maguk a Scott-testvérek sem nagyon reklámozták a vécépapírt. Nem is söpörték be a feltalálásért járó elismerést egészen 1902-ig. Egy német papírgyártó cég találta meg a megoldást: azt találták ki, hogy a vásárlók kérjenek egy guriga Hakle-t (ez volt az újság neve) és akkor nem kell kimondani mások előtt a vécépapír szót.

A vécépapír elterjedését azonban egy teljesen más körülmény hozta el. A 19. század második felére egyre több házban épült lefolyós vécé, így az embereknek olyan papírra lett szüksége, amelyet le lehetett húzni. Sok olyan hirdetéssel lehetett találkozni ezekben az időkben, amelyek szerint a vécépapírt az orvosok és a duguláselhárítók is ajánlják. Az igazi áttörést aztán egy ma már magától értetődő reklámfogás hozta meg. 1928-ban a Hoberg Paper Company egy nő képét tette a csomagolásra, később a gazdaságosnak mondott négyes csomagolást is ők vezették be. Annyira sikeresek lettek a termékeik, hogy még a nagy gazdasági válságot is túlélte a cég. Néhány évvel később aztán a nőt kisbabák és medvebocsok váltották fel a csomagoláson.

A vécépapír sikere azóta töretlen, csak az Egyesült Államokban évente hatmilliárd dollárt költenek erre a vásárlók. Az igazi növekedés azonban manapság már a fejlődő országokban jelentkezik, Brazíliában például 2004 óta megduplázódott az eladott vécépapír mennyisége.