Az autóban olvasás praktikus dolog (már ha nem a sofőr csinálja), hiszen jól kihasználható az utazással töltött holtidő. Sajnos azonban sokan elesnek ettől a remek lehetőségtől, mert egyszerűen nem bírják gyomorral – szoktuk mondani. Pedig nem is a gyomor felelős az ilyenkor jelentkező rosszullétért, hanem az agyunk. Ezért viszont nehezen hibáztatható szegényt, ugyanis ilyenkor gyakorlatilag azt hiszi, éppen megmérgezik.

A jelenség alapja az utazási betegség. Ez akkor alakul ki, amikor az agy ellentmondásos jelzéseket kap a helyzetünkről. Ha autóban ülünk, az egyensúly-érzékelésért felelős belsőfül észreveszi, hogy mozgásban vagyunk, viszont ha közben olvasunk, a szemünk csak a mozdulatlan papírt vagy képernyőt látja, amitől akár a kanapén is ülhetnénk otthon.

Mivel a mozgásérzet nem kap vizuális megerősítést, az agyunk összezavarodik, az ellentmondást pedig azzal próbálja feloldani, hogy biztosan hallucinálunk, azért érzékelünk mindenfélét össze-vissza. Márpedig a hallucinációt leginkább valamilyen méreganyag okozhatja, ezért az agy biztos, ami biztos alapon be is indítja az idegmérgekkel szembeni védekezőmechanizmust: a hányingert.

A méreganyag kiürítésének a leghatékonyabb módja a hányás, amiért az agytörzsi hányásközpontban található area postrema felel, tehát az utazási betegség fellépésekor is ez aktiválódik. Az, hogy nem mindenkit visel meg egyformán az autóban olvasás, azért lehet, mert különböző mértékben tudjuk tolerálni ezt az érzékek közötti ellentmondást. Azzal tudunk segíteni a dolgon, hogy újra és újra kitekintgetünk az ablakon, ezzel jelezve az agynak, hogy nincs semmi gond, látod, ott szalad a táj, tényleg haladunk, nincs veszély.

Egyébként fordított esetben is hasonlóan reagál a szervezetünk, vagyis amikor látjuk a mozgást, de a mozgásérzetünk nem igazolja vissza ezt a látványt, például a 3d mozi vagy a virtuális valóság esetében.