Ha holnap az orosz hadiflotta felvonulna New York és San Francisco kikötői előtt, abból valószínűleg a világ botránya lenne, és olyan közel kerülnénk a harmadik világháborúhoz, mint még soha. Amikor ugyanez 1863-ben történt meg, Gideon Welles, amerikai haditengerészeti miniszter ezekkel a szavakkal fogadta őket:

Isten áldja az oroszokat!

Igaza is volt, az amerikai polgárháborúnak ez a kevéssé ismert epizódja, a cári flotta erődemonstrációja jó eséllyel a nulladik világháború kitörését akadályozta meg, és elévülhetetlen érdeme volt az USA mai formájának létrejöttében.

1863 kora ősze az amerikai polgárháború legizgalmasabb időszaka volt. Az északiak éppen megnyerték a gettysburgi csatát, és Vicksburg sikeres ostromával gyakorlatilag kettévágták a déli Konföderációt a Mississippi folyónál. Hadtörténészek ezt tartják az egész polgárháború fordulópontjának, innentől kezdve kerekedett felül, és győzött végül az északi Unió.

Ezt persze nem mindenki nézte jó szemmel. Anglia ekkor már régóta kacérkodott a közbeavatkozás gondolatával, méghozzá a déliek oldalán. Nem mintha a brit arisztokrácia szimpatizált volna a rabszolgatartással, de a birodalom érdeke a megosztott Amerika, vagyis a Konföderáció és az Unió külön-külön fennmaradása volt. 1862 októberében ultimátumot is intéztek a harcoló feleknek, hogy kössenek tűzszünetet, különben beszállnak ők is a háborúba. Ez nem csak üres fenyegetés volt, komoly haderőt sorakoztattak fel Kanadában, beavatkozásra készen. Az északiak két konföderációs diplomáciai küldöttet is elkaptak, akik Londonba készültek arról tárgyalni, hogy az angolok avatkozzanak be a polgárháborúba. Kész haditervekkel érkeztek volna, ezekben Maine megszállása, New York és Boston ágyúzása szerepelt.

Franciaországban III. Napóleon is hasonló terveket forgatott. A franciák ekkoriban éppen Mexikót tartották megszállva, ami nemrég még hadban állt az amerikaiakkal (az 1846-48-as háborúban vesztették el az addig Mexikóhoz tartozó Texast és Kaliforniát). Napóleonnak szintén az volt az érdeke, hogy az USA megosztott és gyenge maradjon, hogy ne tudja a lázadó mexikóiakat segíteni, és ezért akár az ősellenség angolokkal is összeállt volna. Minden készen állt tehát ahhoz, hogy a franciák és az angolok két irányból támadva beavatkozzanak az amerikai polgárháborúba. Amikor 1863 nyarának végén kiderült, hogy az angolok két brutális hadihajót építenek éppen a Konföderáció számára, amelyek alkalmasak lettek volna a déli kikötővárosok köré vont tengeri blokád áttörésére, a feszültség a végletekig fokozódott.

Mindeközben az óceán túlsó oldalán II. Sándor cárnak is megvolt a maga problémája. Éppen túl volt az 1861-es nagy jobbágyfelszabadításon (vö.: Lincolnék és a rabszolga-felszabadítás), ami súlyos adósságba verte az államkincstárat, a britek pedig eközben az akkor még orosz fennhatóság alatt álló Alaszka felé kacsintgattak erősen (emiatt is adták el később az amerikaiaknak). És ha ez nem lenne elég baj, kitört az oroszok elleni lázadás Lengyelországban, amibe a franciák és a britek is szívesen beavatkoztak volna a lengyelek oldalán, csak hogy gyengítsék az oroszokat.

1863 szeptemberében a cár aztán merészet húzott: az orosz balti flottát átküldte New York kikötőjébe, a távol-keleti hadiflottát meg a San Francisco-i öbölbe, azzal a paranccsal, hogy minden támadó ellen védjék meg a városokat. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ha a britek vagy a franciák beavatkoznak a déliek oldalán, az oroszok Észak mellett szállnak be a háborúba. Egy ilyen konfliktus a történészek szerint óhatatlanul is behúzta volna a háborúba Poroszországot és az olaszokat is az amerikai-orosz oldalon, és vélhetőleg a Habsburg-birodalmat, Spanyolországot, és Portugáliát a brit-francia szövetség mellett. Ez gyakorlatilag az első világháborút jelentette volna, vagy fél évszázaddal az igazi első világháború előtt.

Az angolok végül úgy döntöttek, hogy ilyen körülmények között inkább veszni hagyják a Konföderációt, és nem gyártották le a hadihajóikat. Az északi Unió győzött, az amerikaiak besegítettek Mexikónak, és hazazavarták a franciákat, a lengyel lázadás leverésébe pedig nem avatkozott be egyetlen európai nagyhatalom sem. Az orosz hadiflotta felvonulása így egyetlen ágyúlövés nélkül eldöntötte az amerikai polgárháború sorsát, és létrejöhetett nagyjából a mai formájában a hamarosan szuperhatalommá váló Amerikai Egyesült Államok.