A Titanic elsüllyedése minden idők leghíresebb hajókatasztrófája, a történet részleteit, ha máshonnan nem, hát a filmből mindenki ismeri: a sérthetetlennek hirdetett luxushajó jéghegynek ütközik, és elsüllyed, a zenekar végig játszik (vagy nem), nincs elég mentőcsónak, ezért rengetegen meghalnak. Az már sokkal kevésbé ismert történet, hogy három évvel később a Titanic áttételesen egy újabb hajó elsüllyedését és több mint 800 ember halálát okozta.

Az SS Eastland kirándulóhajó volt, a Chicago folyón és a Nagy-tavakon furikázott turistákkal már vagy tíz éve, amikor a Titanic katasztrófája megrázta a világot. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a törvényhozók azonnal reagáltak, és az addigiaknál sokkal szigorúbb biztonsági szabályozásokat vezettek be az utasszállító hajók számára. Ekkor lett kötelező annyi mentőcsónakot biztosítani a hajóknak, hogy baj esetén minden egyes utas és a legénység összes tagja számára legyen hely.

Ez a sekélyebb vízre tervezett hajók esetében elég nagy problémát jelentett, ugyanis alig volt hely a rengeteg plusz biztonsági felszerelésnek, ami ráadásul komolyan meg is terhelte a hajót. A Titanic 52 ezer tonnás, 270 méter hosszú óriás volt, 2435 utassal. Az SS Eastland alig 80 méteréhez és 2600 tonnájához 2752 utasnyi befogadóképesség társult. A rengeteg mentőcsónak, az azokat vízre tevő daruk és egyéb felszerelések veszélyesen magasra húzták a hajó súlypontját, ami ettől meglehetősen ingatag lett. A hajónak három éven át szerencséje volt, és úgy tűnt, a Chicago folyón és a Michigan-tavon nem is fenyegetik olyan körülmények, amik veszélyt jelentenének az instabil hajó utasaira – így le is tettek arról, hogy teljesen átépítsék.

Így jött el 1915. július 24., amikor a Western Electric Company bérelte ki a hajót (és még három másikat) a gyári munkásainak jutalomként adott, piknikkel egybekötött hajókiránduláshoz. A munkások tömegével tódultak a fedélzetre, a 2752 fős limit hamar betelt. Mivel a lelkes utasok azonnal a nyílt víz felőli oldalra igyekeztek a kilátást megcsodálni, a hajó elkezdett kifelé dőlni. A legénység gyorsan reagált, a móló felőli oldal ballaszttartályainak feltöltésével kiegyensúlyozva a hajót. A katasztrófa akkor következett be, amikor az Eastland elindult kifelé a kikötőből. Az utasok, megérezve a mozgást, tömegesen rohantak át a fedélzet móló felőli oldalára, integetni a lemaradt és a következő hajóra váró utasoknak. A ballaszttartályokból a vizet képtelenség volt ilyen gyorsan átszivattyúzni a túloldalra, így a hajó a hirtelen kilengéstől felborult.

A víz mindössze 6-7 méter mély volt, a part alig 5 méterre, a segítség percek alatt megérkezett – de ez sem volt elég. Több száz utas számára, akik az alsóbb fedélzeteken voltak, vagy a kabinokba szorultak, nem volt menekvés: 844-en fúltak a vízbe. Egészen ironikus módon a Titanic elsüllyedésénél az odaveszett utasok száma ennél kevesebb volt, 815 (az 1500 áldozat többi része a legénység és a személyzet tagjai közül került ki).

Az Eastland-hatás közel száz évvel később az atomerőművek biztonságával foglalkozó szakemberek körében vált szakkifejezéssé: arra a jelenségre használják, amikor valahová annyi és olyan bonyolult biztonsági rendszert telepítenek, hogy ezeknek a hibalehetőségei összességében már inkább rontanak a biztonság szintjén, mint javítanának.