Rájönnek, mi a baj ezzel a képpel? Addig világos, hogy Margaret Thatcher arcképét látjuk fejjel lefelé fordítva, de valami nem stimmel. A legtöbben meg tudják mondani, mi a különbség a két kép között, de nem tudják, mi a probléma a képpel.

A Thatcher-illúzió nevű jelenséget a University of York professzora, Peter Thompson írta le először az 1980-as években és ezzel lefektette az alapjait annak a kutatásnak, amely azzal foglalkozik, hogyan érzékeljük az arcokat. A megoldás egyébként az, hogy a jobboldali képen Thatcher szája és szeme fordítva áll.

Elég nagy változtatás az eredeti képhez képest, de a legtöbben nem veszik észre addig, míg nem mondják meg nekik, mit kell nézni. Legalábbis addig, amíg fejjel lefelé állnak a képek, mert ahogy a megfelelő irányban állnak a fotók, egyből egyértelmű a különbség. Sőt, nem csak egyértelmű, hanem ijesztő is.

A Thatcher-illúzió azért volt fontos a maga idejében, mert először mutatta be, az emberi agy hogyan dolgozza fel az információt az arcokról. Nagy vonalakban az arcok hasonlóan épülnek fel: két szem, egy orr, egy száj, szemöldök, haj – az arcfelismerés egyik módja az lehetne, ha az arcot ezeknek a külön részeknek az egységeként ismernénk fel. Ha ez lenne a helyzet, akkor szinte azonnal észrevennénk, mi a gond a fejjel lefelé fordított képpel. De nem vesszük észre, így egyértelmű, hogy az agyunk teljes körűen vizsgálja az arcokat. Nem a részletekben veszünk el, hanem azok egymáshoz viszonyított helyét és kapcsolatát is érzékeljük.

Amikor egy fejjel lefelé fordított arcot látunk, akkor agyunk nem tudja könnyen feldolgozni a látottakat, ezért a részletekre koncentrál. Arra, hogy a legtöbb részlet nagyjából stimmel, a szem szemnek néz ki, az orr orrnak, a száj, szájnak. Nem figyelünk arra, hogy ezek milyen kapcsolatban állnak az arc több részével.

De ha a helyes irányból nézzük az arcot, akkor ezek a kapcsolatok egyből kirívóak lesznek. Agyunk az ismert minták alapján egyből kiszúrja, hogy valami hiba csúszott a képbe.

Azóta nagyon sokan kutatták a témát és számtalan tanulmány született az emberek arcfelismerő képességéről, egyre részletesen megmagyarázva a jelenséget.