A tömeggyilkos diktátorok irodalmi életművének listája egy vécépapírtekercset is kitöltene, de a jobbak egy szalvéta sarkán is elférnének. Ezek nem jó könyvek, csak megvalósíthatósági tanulmányok egy szebb világról. Közös jellemzőik, hogy a gyakorlatban nem sikerült őket megvalósítani, és hogy olvashatatlan szemét majdnem az összes. Kit érdekel, hogy Trockij a párizsi kávéházakban merengve mit képzelt el a szovjet típusú kommunizmusról? Az abszurd rajongóin kívül ki kíváncsi Sztálin cikkeire a vallásról és a pártépítésről? Mikor lesz Mao Ce-Tung vörös könyvecskéje olyan időtálló, mint a Tao te King? Miért akarná bárki végigolvasni a Mein Kampfot?

Ami azt illeti, Szaddám Huszein sem épített szebb világot Irakban – kérdezzék meg bármelyik nőt –, de ő legalább tudta, hogy lehet eladni egy erről szóló sztorit. Hogy nem elvont filozófiai fejtegetésekkel, hanem ponyvaregénybe csomagolt propagandával lehet a legnagyobbat aratni. A nyers irodalmi minőségét tekintve a Zabiba és a király, Szaddám Huszein saját regénye nem versenyezhet Az Ezeregyéjszaka meséivel, de milliós példányszámban eladott bestseller lett belőle. Persze, egy diktátornak megvannak hozzá az eszközei, hogy mindenkihez eljuttassa az irodalmi zsenijét.

A Zabiba és a király ugyan Szaddám agyszüleménye, de valószínű, hogy csak a sztori származik tőle, és a szöveget profi szellemírókra bízta.

A 2000-ben megjelent, de a középkorban játszódó könyv főhőse Arab, aki a mese végén Irak királya lesz – ő jelképezi Szaddám Huszeint. Az iraki népet szimbolizáló Zabibát egy boldogtalan házasságban élő nő alakítja, aki persze beleszeret Arabba – értik, nem Szaddámnak van szüksége a hazájára, hanem a hazának Szaddámra. Csak ő mentheti meg Zabibát a férjétől, aki egy kegyetlen szörnyeteg; nem nehéz ráismerni az Egyesült Államokra, ugye? Ahogy megerőszakolja a feleségét, abban benne van az egész öbölháború.

És ha már külpolitika: Zabibah kis kunyhója Hezkel emír palotája mellett található, aki gyűlöli Arabot, akárcsak Shamil – ők ketten Izraelt, a zsidókat és a kereskedőket jelképezik.

Ez az allegorikus ponyvaregény egymillió példányban kelt el Irakban. Ezerötszáz dinárt kértek érte, ami nagyjából 0,5-1 dollár; a bevételt a szegények és árvák megsegítésére költötték. Hogy az analfabéták is felfogják a történetet, a történetből színdarabot is írtak, az olvasni tudók kedvéért pedig iskolai tananyaggá tették.

A borítóra egy kanadai festő képe, aThe Awakening került. A festő, Jonathon Earl Bowser ehhez nem járult hozzá, de soha nem kaphatta meg a neki járó jogdíjat, mert 2003-ban az Egyesült Államok lerohanta Irakot, és a diktatúra jogutód nélkül megszűnt, Szaddám Huszeinnel együtt.

A könyvet egyébként a CIA pszichológusai és szakértői is elemezték, hogy jobban megértsék belőle a diktátor lélektanát. Hja, a diktátoroknak az írás a mániája, a titkosszolgálatoknak meg az, hogy külföldi szövegek olvasásával foglalkozó részlegeket működtessenek. Vajon a Zabiba és a király egymillió példányából hány található ma Langley-ben?