Kaliforniában, San Franciscótól délre fekszik egy Colma nevű város. Mindössze 4,95 négyzetkilométeres, vagyis akkora sincs, mint Józsefváros, mégis másfél millió lakosa van. Ez az ellentmondás logisztikailag úgy oldható fel, hogy nagy részük a város 17 temetőjének egyikében található. Colma lakói is tudatában lehetnek a bizarr helyzetüknek, de igyekeznek kedélyesen morbid humorral állni a helyzethez. Ez a város jelmondatából is látszik:

Colmában nagyszerű dolog élni.

A Colmában nyugvó halottak többsége San Franciscóban élt, sőt jelentős részüket ott is helyezték akkor még végsőnek gondolt nyugalomra. A századforduló környékén viszont a városvezetés egy rendeletben megtiltotta a város határain belüli temetkezést. Az aggódó városatyák indoka szerint erre azért volt szükség, mert a temetők közegészségügyi kockázatot jelentettek – a történelmi tapasztalat szerint pedig azért, mert az egyre értékesebb San Franciscó-i ingatlanokért az élőktől több pénzt lehetett kérni.

Az új szabályozás, ahogy mondani szokás, nem felmenő rendszerben valósult meg. A városban ezrével kezdték el feltúrni a sírokat, és áthordani az egyszer már eltemetett holtakat a városon túli déli területre. így növekedett fokozatosan, vagy ha úgy tetszik, organikusan Colma városa. Bár már a századfordulón elindult ez a folyamat, hivatalosan csak 1924-ben hozták létre a települést, akkor még Lawndale néven.

Azért is eshetett a mai Colmára a választás, mert a területe addigra már bejáratott temetkezési helynek számított. A 19. század közepétől ugyanis az akkor még apró San Franciscót elárasztották az aranylázban égő kalandorok, akik közül sokan gyorsan odavesztek balesetekben vagy kolerában és akkoriban tomboló hasonló nyavalyákban. A városka rövid idő alatt megtelt, a temetkezési hely után néző vállalkozók pedig már 1887-ben létrehozták a későbbi Colma első temetőjét.

A temetőváros élő lakói eleinte értelemszerűen a fő funkciójához kapcsolódó munkások voltak, vagyis sírásók, virágárusok, sírkövesek és a kegyeleti biznisz hasonló fogaskerekei. A temetőktől független lakosok csak a nyolcvanas években kezdtek megjelenni. Ma már több más jellegű vállalkozás is működik a településen, ahol összesen 1800 fő él, bár a számuk még mindig eltörpül a halottak mellett. Utóbbiak között egyébként több igazi híresség is megtalálható, például a farmergyáros Levi Strauss; az Aranypolgár főhősének mintául szolgáló William Randolph Hearst médiamágnás; a Bank of Americát alapító Amadeo Giannini; vagy éppen a westernlegenda Wyatt Earp.

Bár Amerikában Colma az egyetlen, a hasonló nekropoliszoknak valójában nagy hagyomány van, még ha a hagyományos temetővárosok létrehozását inkább szakrális, mintsem ingatlanpiaci megfontolások vezérelték. A legrégebbi ismert ilyen település a mai Máltán található Ħal Saflieni-i hipogeum. A leghíresebb talán az egyiptomi Királyok völgye, de igazán az etruszkok jeleskedtek nekropoliszépítés terén.