A testsúlyát aránylag sok ember szokta rendszeresen mérni, akadnak olyanok is, akik akár minden nap. Na de a testmagasságot – hát azt minek? Kamaszkorban jól megnövünk, aztán ugyanolyan magasak maradunk, míg világ a világ, nemde? Hát, nem. Próbálja csak ki: mérje meg magát a klasszikus, ajtófélfához állós módszerrel este, lefekvés előtt, aztán másnap reggel is. Nagyjából másfél centivel lesz magasabban a reggeli strigula: ennyit nő mindenki, míg alszik, aztán zsugorodik vissza napközben.

A trükk megoldása a gerincünkben van. A gerinc 33 csigolyából áll, a csigolyák között pedig a porckorongok helyezkednek el. A porckorong egy külső, tömör gyűrűből, és egy belső, nagy víztartalmú, kocsonyás szövetből áll, a feladata pedig nagyjából annyi, hogy egyfajta párnaként tompítsa az erőhatásokat, és védje a gerincet. Ha a kocsonyás mag kilóg a rostos, kemény tokból, az rohadt fájdalmas dolog: ez a gerincsérv.

A gerincünkre, és benne a porckorongokra reggeltől estig komoly erőhatás nehezedik, amíg csak állunk, megyünk, vagy ülünk, bármit csinálunk függőleges testhelyzetben: a gravitáció. Mivel egész nap a súlyunkat tartják, a porckorongok kocsonyás részével ugyanúgy összepréselődnek, mint egy párna, ha pár órán át rajta üldögélünk. Estére a porckorongok a folyamatos összenyomódás miatt nagyjából tízszázaléknyit veszítenek a reggeli vastagságukból. Ezáltal a gerinc rövidebb lesz, mi meg alacsonyabbak. Egyéntől és életkortól is függ, hogy mennyivel, másfél centi az átlag.

Éjszaka aztán a gerinc fellélegzik, mert aludni vízszintes testhelyzetben szokás, és így megszűnik a porckorongokat összepréselő hatás. A korongok regenerálódnak, visszanyerik az elveszített víztartalmukat, és újra megvastagodnak – mi meg észre se vettük, és reggelre újra megnőttünk. A porckorongok kopása, lassan elvesző nedvességtartalma az oka annak is, hogy idős korára alacsonyabb lesz az ember. Tehát nem csak illúzió, és a hajlott tartás az oka annak, hogy a nagyi magasabbnak tűnt gyerekkorunkban, hanem tényleg magasabb is volt. Ugyanennek a hatásnak az ellentettje jelentkezik az űrhajósoknál, akik sok időt töltenek súlytalanságban. Őket nem nyomja össze a gravitáció napközben, de az éjjeli regeneráló hatás sem kapcsol ki, ezért aztán a Földre visszatérve akár 5 centivel is magasabbak lehetnek, mint amikor elindultak az űrbe.