Az ultraibolya fény nem túl egészséges dolog: a látható fénynél kisebb, 10 és 400 nanométer közti hullámhosszú elektromágneses sugárzás nagyobb adagban károsítja a sejtjeinket, a DNS-ünket. Ezt jobb esetben csak egy kiadós leégésként érzünk a bőrünkön, rosszabb esetben meg rák formájában. De az UV-fény okozza a sífutók és hegymászók által rettegett hóvakságot is. A sima hófelület az UV-sugárzás 80%-át visszaveri (ezért lehet olyan durván leégni síelés közben), ebből bőven jut egyenesen a szemünkbe is, amitől pedig gyakorlatilag leég a szaru- és kötőhártyánk. Ez nagyon fáj, átmenetileg elveszítjük tőle a látásunkat, de két-három nap alatt regenerálódik, és addig is örülhetünk, hogy valami önfeláldozóan megvédte a retinánkat az UV-től.

Van egy állat, ami pontosan ilyen körülmények között él, és ahelyett, hogy kitalálta volna az az UV-szűrős napszemüveget, inkább alkalmazkodott a sugárzáshoz, sőt, az előnyére fordította: a rénszarvas olyan, mint egy szuperhős, lát UV-tartományban is. Az UV-látás képességével gyakorlatilag minden rovar, és egy csomó madár is rendelkezik, de az emlős állatok között a rénszarvas az egyetlen ilyen.

A végtelen hómezőkön a hóvakság elkerülése mellett ennek további hasznát is látja az állat. Az UV-sugárzást teljesen elnyeli, így a rénszarvas szemében a hóból kontrasztosan kitűnő feketének látszik a vizelet (ami más állatok közelségére utal), a zuzmók (egyenlő kaja), és az állati szőr, ami miatt a legjobban elrejtőzött ragadozót is kiszúrja az UV-ben látó szem. Hogy hogyan csinálja az állat, hogy az UV-sugárzástól nem ég ki a szeme, azt még nem sikerült pontosan megfejteni a tudósoknak, de annyit már kiderítettek, hogy a kétféle UV-ből a kevésbé káros, alacsonyabb frekvenciájú UV-A-t engedi be a szeme egészen a retináig, a durvább UV-B-t kiszűri.

Maga az UV-fény érzékelése már nem olyan nagy trükk, valójában az ember szemében is képesek erre a receptorok, ha az UV eljut odáig - csak hát az esetek többségében nem jut el, és ez így is van jól a szemünk világa érdekében. Ha valakinek sebészi úton eltávolítják a szemlencséjét, vagy ritka rendellenességgel születik, képes látni az UV-fényt, aminek a színét általában fehéres lilának írják le. A leghíresebb ilyen ember Claude Monet, a legendás francia impresszionista festő volt, akinek 82 éves korában egy betegség miatt eltávolították az egyik szemlencséjét.

Az élete utolsó éveiben készült művein meg is látszik, hogy a szó szoros értelmében másképp kezdte el látni a világot, és ezt megpróbálta a vásznon is megörökíteni.