A Déli-sarkon lévő kutatóbázisokban a legkisebb probléma is nagyon hamar végzetessé válhat. Az év nyolc hónapjában olyan hideg van, hogy nem tud leszállni a repülőgép, nem jön segítség, ha valakinek szüksége lenne rá. Így volt ez 1961-ben, amikor egy orosz orvos saját magának műtötte ki a vakbelét, vagy 1999-ben, amikor Jerri Nielsen melldaganatát kezelte az ejtőernyőn ledobott felszereléssel. És így volt ez az ausztrál Rodney Marks esetében is, aki 2000. május 11-én hajnalban lett rosszul és egy nappal később meg is halt.

Rodney Marks asztrofizikus volt, az Amundsen-Scott bázison lakott ötvenedmagával, kutatókkal, mérnökökkel, kisegítőszemélyzettel. Hajnalban lett rosszul, arra ébredt, hogy hány, nehezen lélegzik és az egész testét égető fájdalom gyötri. A bázison egyetlen orvos volt, Robert Thompson, akinek fogalma sem volt arról, mi baja lehet Marksnak. Az orvos egyetlen kapcsolata a külvilággal az internet és egy műholdas telefon volt, de pont akkor egyik sem működött. Az orvos órákat töltött a diagnózis felállításával, végül kínjában egy nyugtató injekciót adott Marksnak. Ezzel egy időre megnyugtatta a beteget, de néhány órával később a fájdalom visszatért, Marks zihálva kapkodta a levegőt. Egyértelmű volt, hogy komoly a baj. Egy újabb injekciót kapott, ezúttal egy erős antipszichotikumot, amitől megint megnyugodott, de elkezdte elveszíteni az eszméletét.

Amikor megállt a szíve, a bázis életmentő csapata próbálta újraéleszteni, először sikerrel. A csapat kiképzett önkéntesekből állt, kutatók és mérnökök voltak a tagjai, orvos csak egy volt a bázison. Marks állapotát azonban csak nagyon rövid időre sikerült stabilizálni, május 12-én, este hat óra körül meghalt.

A halál oka: mérgezés

Testét csak öt hónap után tudták megvizsgálni a hatóságok, a hideg tél végén tudott csak érte menni repülőgép. A bázison lévők meg voltak arról győződve, hogy az ausztrál asztrofizikus természetes okok miatt halt meg, nem volt okuk mást feltételezni. Nem is törődtek különösebben azzal, hogy biztosítsák a helyszínt, Marks szobáját és irodáját kitakarították. Szobájában barátnője, Sonja lakott, irodáját pedig a többi tudós használta. Alig néhány holmit tartottak meg, a szemétnek tűnő tárgyakat, köztük az üres alkoholos üvegeket, kidobták.

A boncolás azonban meglepő eredményt hozott: Rodney Marks halálát mérgezés okozta. Vérében halálos mennyiségű metanolt találtak – Marks ezt az erősen mérgező alkoholt használta műszerei tisztításához, de szervezetében jóval többet találtak annál, hogy azt ezzel megmagyarázhatták volna. Konkrétan megivott egy jókora adag metilalkoholt. De egy elzárt bázison hogyan történhet ilyen? – merült fel a kérdés a hatóságokban.

Alkoholba menekültek

Mielőtt megválaszolnánk, tennünk kell egy kis kitérőt, hogy megértsük a bázison lakók életét. Ezek az emberek nyolc hónapig élnek teljes izolációban. Nyáron több mint 250-en laknak a bázison, a téli hónapokban ez ötven főre zsugorodik. Februártól októberig senki nem tud elmenni onnan, csak telefonon és interneten tudják tartani a kapcsolatot rokonaikkal, barátaikkal. Ennek az elszigeteltségnek az elviseléséhez különleges személyiség kell, tökéletes fizikai kondícióban kell lenni, aki sarkköri kutatónak megy, annak nem lehet rossz foga, nem lehet vakbele és pszichológiai teszteken is át kell esniük az önkénteseknek. A hosszú teszteket azután vezették be, hogy 1957-ben az egyik munkásnál szkizofrénia alakult ki és egész télre el kellett zárni, nehogy baja essen.

Marks egy tipikus polie volt, ahogy a bázison lakók nevezik magukat az angol pole, sark szóból eredeztetve a nevet. Kollégái briliánsnak írták le, már fiatal korában kitűnt tehetségével. Emellett jól kijött mindenkivel a bázison, tudós kollégáival, de a kisegítő személyzettel is. Többször is járt a bázison, szívesen adott tanácsokat az újoncoknak a cigarettaszünetekben.

Nehéz volt tehát az élet az Amundsen-Scott bázison, de az alkohol kicsit megkönnyítette. Mivel sok mindent nem lehetett akkoriban csinálni a bázison kikapcsolódásként, a közösségi élet az ivás körül forgott, ennek központi helye pedig a 90 South nevű bár volt. Az ott lakók hajnalig tartó bulikat szerveztek, és Marks sem maradt ki az ivászatból.

Hogy került metanol a bázisra?

A nyomozók több elméletet állítottak fel. Az egyik szerint Marks szándékosan itta meg a metanolt, mert öngyilkos akart lenni, vagy mert gyorsan el akart szállni. Egy másik lehetőség, hogy véletlenül itta meg, egy harmadik pedig, hogy valaki szándékosan csempészte az italába. Az öngyilkosságot és a gyilkosságot végül elvetették. Marks sikeres volt a tudományos életben, menyasszonya volt és igen népszerű volt kollégái és a bázislakók körében. A tanúvallomások szerint pedig az eset után senki nem viselkedett gyanúsan a bázison.

A bázis orvosának, Robert Thompsonnak vallomásában van még egy érdekes momentum. Az orvosi rendelőben volt egy Ektachem vérképelemző készülék, de akkor éppen nem működött. Tönkrement az akkumulátora, és minden töltésnél újra kellett kalibrálni, ez pedig kilenc óráig tartott. Thompson tudott a hibáról, jelentette is, de nem javították meg a készüléket. Nem volt szükséges a mindennapi orvosi eseteknél, csak az ilyen vészhelyzetekben kellett volna. Ha Thompson a készülékkel kideríti, hogy metanol került Marks szervezetébe, akkor talán meg tudta volna menteni az életét. De ha nem, akkor is azonnal felmerül a kérdés, hogyan került a metanol az asztrofizikus szervezetébe.

Marks nagyon rendetlen volt, a munkájához használt metanolos és etanolos palackok keveredtek a fogyasztásra szánt alkoholos üvegekkel. Ennek ellenére nem valószínű, hogy összekeverte volna ezeket, Egyrészt nem ugyanolyan üvegeket használtak, másrészt tudta, hogy a metanol nagyon veszélyes. Úgy tűnt, vakvágányra fut a nyomozás, az azt vezető detektív, Grant Wormald azonban nem adta fel.

A nyomozás alatt végül eljutott Harry Maharhoz, aki akkoriban az egészségügyi tiszt volt a bázison. Mahar vallomásában említést tesz egy szokatlan formájú üvegről, amelyet Marks hozott a bázisra valamelyik ázsiai útjáról. Marks barátja, Darryn Schneider is emlékezett az üvegre, egyike volt az üres palackoknak, amelyet Marks halála után talált a szobájában. Visszaemlékezése szerint egzotikus fekete-fehér címkéje volt, portugál vagy hasonló nyelvű felirattal és egy rák képével. Valószínűleg a többi üveggel együtt dobták ki. Egy neve elhallgatását kérő bázislakó is emlékezett az üvegre, sőt, amikor hallotta, hogy Marks testében metanolt találtak, azonnal az üveg jutott az eszébe.

De miért lett ilyen gyanús ez az üveg, amit maga Marks hozott a bázisra? Valószínűleg azért, mert az ázsiai országokban akkoriban gyakori volt, hogy metanolmérgezésben haltak meg turisták, mert gyanús italokat ittak. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente háromszázan haltak meg ilyen körülmények között.

Wormald nyomozó sem zárta ki ezt a lehetséges okot, de mivel az üveget soha nem találták meg, bizonyítani sem lehet a feltételezést. A nyomozást végül lezárták anélkül, hogy megválaszolták volna, miért halt meg 2000. május 12-én Rodney Marks.