A Fordból és Cessnából összerakott AVE Mizar a hetvenes évek egyik nagy ígérete volt, sajnos egy végzetes tesztrepülés során lezuhant, és megölte építőjét és üzlettársát. Azóta sem töltik meg az eget repülő autók.

Bár voltak korábban is hasonló próbálkozások, az 1973-ban bemutatott AVE Mizar volt az első igazán komolyan vehető kísérlet egy valóban működőképes, széles körű elterjedést ígérő repülő autó megalkotására. Tíz évvel vagyunk ekkor a Jetson család futurisztikus utópiájának első szériája után, és a világ, de legalábbis Amerika majd elepedt a repülő autók iránti vágytól. A Henry Smolinski fejéből kipattant ötlet a rajzfilmsorozatban ábrázolt világ eljövetelét jövendölte: egy olyan, közúton és levegőben is egyaránt használható egyéni, családi közlekedési eszköz térhódítását, aminek köszönhetően csökkennek a dugók, egyszerűbb lesz eljutni a munkahelyre, és úgy általában kellemesebb lesz a motorizált amerikai álom.

Az Ohioban született, lengyel származású Smolinski a Northrop Technológiai Intézetében szerzett repülőmérnöki diplomát, és ötlete pofonegyszerű volt: vett két külön-külön is létező sorozatgyártott közlekedési eszközt, és mint két többé-kevésbé illeszkedő legódarabot, összerakta őket. A következő ábra mutatja a forradalmi gondolatmenet lényegét:

Smolinski Los Angelesbe telepített cége, az Advanced Vehicle Engineers (AVE), a Mizar névre keresztelt repülőautó gyártását tűzte célul, és ehhez az 1971-ben bemutatott Ford Pinto kiskategóriás személyautót és a Cessna ikermotoros, húzó és toló légcsavarral is bíró repülőgépét, a 337 Skymastert vette alapul. Ez utóbbi orr részét és törzsét kikukázta, a felszabadult helyre pedig a Pintót rögzítve kapta meg az kissé öszvér, de kétségkívül működőképes hatást keltő repülő szerkezetet.

A Mizar megalkotása két évbe telt, két példány készült el teljesen, három másik prototípus pedig összeszerelés alatt állt. A négyszemélyes autóból adódóan egy pilóta és három utas fért el a 8,5 méter hosszú, 11,6 méter fesztávolságú, a Cessna 337-nél kissé nehezebb gépben, ami elvileg 3600 méter magasságba is képes lett volna emelkedni. Mivel a felszálláshoz az autó motorját is használta a gép, így rövidebb futópálya is elég volt ahhoz, hogy a levegőbe emelkedhessen. Repülés közben aztán az autó motorját leállította a pilóta, és csak a 210 lóerős repülőgépmotor hajtotta előre a Mizart.

Egy sor tesztrepülés után az első nyilvános bemutató 1973. május 8-án került sor újságírók jelenlétében, amit reptéri próbagurulások, majd a légügyi hatóságok hitelesítő tesztrepülései követtek. A tervek szerint 1974-ben már 1974-ben meg is kezdték volna a megrendelések teljesítését, 18 300 és 29 000 dollár közötti áron. Az alábbi videó a reménybeli vásárlók meggyőzésére készült, azzal a szlogennel, hogy “Mizar. A jövő közlekedési eszköze már itt van.“

Az első baljós incidens 1973. augusztus 26-án történt: Charles "Red" Janisse tesztpilóta repülés közben azt vette észre, hogy a jobb szárny támaszának alapja, azaz a merevítő rúdnak az a része, ami az autó alvázához csatlakozott, nem sokkal felszállás után eltört. Mivel bármilyen manőver a szárny azonnali letörésével fenyegetett, a pilóta nyílegyenesen egy előtte elnyúló babföldre rakta le a gépet. A sikeres kényszerleszállás után Janisse egyszerűen visszavezette a szárnyas autót a reptérre.

Két héttel később újabb tesztrepülés következett, ami egyben a Mizar sorsát is megpecsételte. Ez alkalommal maga Smolinski vezette a gépet, és ugyanaz a hiba történt: a jobb szárny támasza levált az autóról. Smolinski megpróbált kanyarodni a meghibásodott Mizarral, a szárny pedig nem bírta a megnövekedett strukturális terhelést és összecsuklott. Az autó-repülő hibrid a földbe csapódott és felrobbant, Smolinski és üzlettársa, Harold Blake a roncsok közt lelték halálukat. A halálos baleset kivizsgálása során a közlekedésbiztonsági hatóság megállapította, hogy részben tervezési hiányosságok, részben nem megfelelő alkatrészek és részben a szakszerűtlen hegesztés okozta a katasztrófát.

A 2012-es History's Greatest Automotive Mysteries, Myths, and Rumors című könyv szerint a Mizar eleve bukásra volt ítélve: bár csak kicsit volt nehezebb mint a Cessna amiből készült, de eggyel kevesebb motor hajtotta. A Pinto aerodinamikai tulajdonságai is messze elmaradtak a Cessna áramvonalas törzsétől, az autó kerekei pedig külön-külön is sokat rontottak a Mizar légellenállásán. Az AVE Mizar története tehát ezen a ponton véget ért, és úgy tűnik a repülő autók kora sem érkezik még el belátható időn belül.